Olyan jó érzés, amikor megyek Ivánért az oviba és úgy jön, hogy “Anya, ma nagyon jó napom volt” és látom rajta, hogy komolyan is gondolja. A rendszer megmaradt, mint otthon, miszerint “Apa visz, anya érte”. Ez néha jó, de annyiból nem, hogy reggel mikor Tomi viszi, akkor még általában nincs releváns felnőtt, így semmilyen infonk nincs az ovis életről. Délután mikor meg én megyek, ugye az én némettudásom eléggé limitált, úgyhogy ekkor sem kapunk infót. Többször megállapítottuk már, hogy az otthoni oviban nagyon el voltunk/vagyunk kényeztetve 🙂 Főleg, hogy látom a heti képeket, hogy otthon mennyi mindent csinálnak a gyerekek és milyen foglalkozások vannak.

Most vagyunk kb félidőnél, 2,5 hónapja jár oviba és azt gondolom, hogy az alapokat sikerült összeszednie, most jön majd a szókincsbővités meg a helyes nyelvhasználat, remélem ez az idő elég lesz, hogy utána ne is felejtse el. A kiejtése már most tök jó, néha szlenget is használ apukája örömére, de azért jó lenne tudni, hogy mi történik vele egész nap, meg ők hogy látják. (vagy az én elvárásaim nagyok?) El szokta általában mondani, hogy játszottak, meg hogy nem aludt, mert szólt a zene, de a foglalkozásokat csak akkor ha nagyon belekérdezünk. Most véletlenül volt kedve elmesélni, hogy le kellett rajzolnia a családot (pl ezt a rajzot is megnéztem volna, mert tisztában vagyok, hogy a rajzolás nem az erőssége) és utána el kellett mondani, hogy ki kicsoda. Nála a legfontosabb a mamáéknál lévő kutya, aki bár már július óta nincs velünk, de neki még mindig fontos családtag. De, hogy valami pozitívat is mondjak, a héten játszottak rendőröset. Mint kiderült, az óvóbácsi volt a rendőr, és odament hozzájuk, hogy hogy hívják meg hogy hol lakik és az volt a vége, hogy gyere akkor hazaviszlek. Gondolom így készítik fel őket, hogyha eltévednének, azért el tudják mondani az alap információkat. Bár szerintem ez alap középsős korban, de ezek szerint nem mindenhol.

Még történt egy fura eset. Csütörtökön mentem érte és volt egy csomag a hátizsákjában. Kiderült, hogy az egyik kislánynak szülinapja volt és hozott mindenkinek ajándékot. Na itt kiakadtam, hogy ez milyen szokás már, és hogy januárban akkor nekünk is kell? De az egyik óvónő megnyugtatott minket, hogy nem kell. Van, amelyik szülő így gondolja, van, amelyik nem. Hát mi a “NEM” leszünk. 🙂

Voltunk a héten vendégségben is, Kerstin szülinapján, ahol már úgy viselkedett, mint aki otthon van. Megérkeztünk, ment a gyerekszobába, szedte elő az autókat, tudta, hogy mivel lehet játszani, mivel nem és tök barátságos volt mindenkivel. 🙂

Az alkalom amúgy nem főként Kerstin szülinapja volt, hanem a Rumtopf hivatalos kibontása. A Rumtopf egy csodás találmány. Amint elkezdenek érni a gyümölcsök, az alábbi nagy köcsögbe elkezdik gyűjteni és annyi rumot öntenek rá, amennyit ellepi és ez érik, érik egészen novemberig. Isteni finom, van benne eper, málna, sárgabarack, őszibarack, alma, áfonya. Gondolom nem kell mondani, hogy elég erős ital 🙂 De narancslével hígitva isteni.

Pénteken megkezdtük az adventi időszakot, Moni kórháza szervezett adventi vásárt meg volt mindenféle finomság. A kórházi dolgozóknak ingyenes volt, a vendégeknek 10 euro, de én kaptam okosba egy kórházi karszalagot, így csak Tominak kellett venni, de ezért az összegért korlátlanul ehettünk lángost és kürtöskalácsot – mindkettő isteni finom volt – ihattunk forralt bort, volt roster, curry wurst, sült krumpli, szóval nagyon megérte és megadta az alaphangulatot a karácsonyhoz.

Szombaton elindultunk meglátogatni Omit, aki Warmbadban van 3 hetes “szanatóriumi” kúrán. A hely inkább hasonlít egy wellnessközponthoz 4-5 csillagos hotellel a nyugalom szigetén. Ennyit a sötét nyugatról 🙂 Először elmentünk a “vonatos” részhez, ahol egy vonat át lett alakítva étteremnek és hotelnek. Nyilván Ivánnak nagyon tetszett, az egyetlen bánata volt, hogy nem tud felmászni rájuk. Felmerült, hogy esetleg ott alszunk, de jobb, hogy nem maradtunk. Nyáron és amikor meleg van, meg sokáig világos biztos jó, de ilyenkor télen már nem. Itt megebédeltünk, ittunk egy kávét meg ettünk egy sütit és mentünk is tovább a szomszéd településre.

Scharfesteinben volt egy csodás kastély, és onnan még csodásabb kilátás. Családi kastélyként van hirdetve, mert van külön kézműveskedős szoba a gyerekeknek. Iván is festett magának saját kardot 🙂

Nagyon nagy szerencsénk volt az időjárással, mert bár hűvös volt, de gyönyörű tiszta idő jól el is fáradtunk. Vicceskedtünk is, mert az elején sokat köhögtem, hogy na tiszta levegő jutott a tüdőmbe, nem is bírom 🙂

Visszatérve a nyelvtanulásra, én azt gondoltam, hogy Iván nem fog Omival németül beszélni, mert tudja, hogy ért és beszél magyarul, de tegnap bebizonyosodott, hogy ez tévedés volt, amit tudott, azt németül mondta és folyamatosan csacsogtak 🙂 Úgyhogy nagyon büszke vagyok rá és annyira jó, hogy benne nincs az a gát, hogy nem mondja ha nem tudja helyesen.