Honnan tudjuk, hogy honvágyunk van? Hogy hiányoznak az otthoni kaják. Nem véletlenül kértünk érkezésünkre bundás kenyeret, meg már nagyon várom a karácsonyi zserbót 🙂 Így nyilván megörültem, mikor megláttam a Lidl újságban, hogy van túrórudi. Jó, nem piros pöttyös, de túrórúd csokis borítással. 4 doboz volt mire odaértünk, megvettük mindent és el se tudom mondani hogy milyen jól esett. Nyilván nem a megszokott íz volt, de nagyon nagyon finom.

Az oviból elkezdtek szivárogni az információk. Mióta Ramona és Janine van velük, mintha sokkal aktivabb lennének, és több mindent csinálnak. Kellett bevinni fehér zoknit, ezt is a karácsonyi előkészületekhez. Illetve megkaptuk a fotókat a meseolvasásról, annyira cuki volt és látszik, hogy milyen büszkén mesél. Rettentő büszkék vagyunk rá 🙂 Mondta, hogy “anya csináltam olyan terítőt papírból, amire rá lehet enni a forróságot” 🙂 Meg csináltak Rudolfot.

Elkezdte érdekelni az írás, hogy mit hogy kell leírni. Nem egyszerű, mert balkezes így nekünk is szokni kell, hogy hogy kell fognia a ceruzát, úgyhogy ez még fejlesztésre szorul. De szerencsére egyszerű neve van, így ezt már boldog leírja mindenhova, meg aláírja a képeslapokat 😀 Illetve látszik, hogy az oviban mennyire önállóságra vannak szoktatva, mert reggel bemegy a szobájába, becsukja az ajtót és úgy jön ki, hogy fel van öltözve, majd indulás előtt is elzavar minket, hogy ő egyedül fel tudja venni a teljes téli menetfelszerelését.

Csütörtökön pedig elindult a karácsonyi őrület. Itt nálunk a város hatalmas megnyitót szervezett, zenével, mesével, lézershow-val és tüzijátékkal. Ivánnak ez volt az első tüzijátéka, és hihetetlenül élvezte, tátott szájjal nézte, nagyon cuki volt. Mi elég nehezen viseltük az óriási tömeget, de miután vége lett és a tömeg egy része eltűnt, a hangulat meg a forralt bor kárpótolt minket. Az árak részben magasabbak (a lángos 4-6 euro), míg a főételek 8 euro körül vannak, ami azért sokkal barátibb, mint otthon.

Itt a helyi specialitás az a forró tojáslikőr rummal és tejszínhabbal, de ezt egy későbbi időpontra hagytuk, most maradtuk a bevált forralt bornál és kinderkulcsnál (kinderpunsch – csak Iván így hívja)

Pénteken itt a mi “kerületünkben” volt karácsonyi vásár, de nem is főként ez volt, ami miatt mentünk, hanem, hogy jött a Mikulás. Mikor megérkezett, Iván extázisba került és ott állt az első sorban, meg szóba elegyedett vele. És nagyon büszkék voltunk, mert kapott csokit, amit odahozott nekünk, majd visszament és mikor a Mikulás kérdezte tőle, hogy kapott e már, rávágta, hogy igen.

Volt lehetőség ingyen fotózásra is, de csak papírképet kaptunk, pedig szerintünk elég jól sikerült, jó lett volna digitálisan, de úgy tűnik, ez macera lett volna a fotósnak.

Végül, de nem utolsósorban, elérkezett Advent első vasárnapja és meggyújtottuk az első gyertyát, ami a Hit-et jelképezi. Én egyáltalán nem vagyok vallásos, és nem is akarok semmit belebeszélni (nem is lila a gyertya, amilyennek lennie kellene), de hiszem azt, hogy van valaki aki egyengeti az utunkat, hiszem azt, hogy minden okkal történik és hiszem azt, hogy létezik karma, és ha jót cselekszünk, akkor az visszasugároz ránk.