Azzal kezdődött a hét, hogy kaptunk egy üzenetet, hogy Iván lesz az eheti könyvfelelős, ami azt jelenti, hogy hétfőn őt kiválasztották, kellett választania egy könyvet, azt beletenni egy hátizsákba, amit haza kellett hozni. A feladat, hogy a könyvet elolvassa meg értelmezze és amikor pénteken visszaviszi az oviba, akkor el tudja mesélni a többieknek, hogy miről szól a könyv. Egyrészt tök örülünk neki, mert ez egy jó kihivás, meg érdekes is, másrészt meg nem érzem fairnek, hogy mindezt A MAGYAR gyerekkel kezdik, úgy, hogy még senki nem csinált ilyet és nem tudja, hogy hogy is működik ez. Nyilván ezt neki nem mondtuk, csak hogy ez milyen jó, de azért bennünk van, hogy vajon ez azért történt, mert Tomi megkérdezte, hogy mi van ezzel a szeptemberben beharangozott “projekttel”. A másik ami azok lehet, hogy tudták, hogyha nekünk kiadják, akkor rendesen “meg lesz csinálva” a feladat. Szép magyarosan 🙂

Történtek még érdekes dolgok az oviban. Kaptunk egy üzenetet, hogy sajnos az óvóbácsi továbbképzésre jár, így sokat hiányzik és emiatt elmarad a karácsonyi kézműveskedés (gondolom a családos), de no para, lesz húsvéti. Mi van?? Én ezen nagyon kiakadtam, kíváncsi leszek amúgy, hogy milyen lesz itt a karácsonyi készülődés, meg azért tanulnak e verseket meg dalokat. A másik, hogy a Mario ment érte egyik nap és kapott egy dobozt (adventi doboz), amit meg kell tölteni és visszavinni. De semmi információt nem mondtak hozzá, hogy meddig kell visszavinni, mit tanácsos beletenni, a mi gyerekünk fogja e kapni, vagy random másik gyerek. Amúgy Ramona (aki a délutános segítő) a legkommunikativabb és mondta mikor mentem érte, hogy tök jó napja volt és hogy a 4 fiú nagyon egymásra talált és mindig együtt játszanak. Pénteken mikor mentem érte, szintén Ramona volt és nagyon megdicsérte, hogy ügyes volt és cuki, ahol elmesélte a gyerekeknek a mesét, Iván meg mondta, hogy megtapsolták őt. Elvileg van róla fotó, úgyhogy reméljük majd megkapjuk valamikor.

Másik projekt a héten, hogy Tomi visszavitte a múlt héten vásárolt penészes gesztenyét a Kaufland ügyfélszolgálatára, ahol látta, hogy haza lehet vinni egy nagy kartont, amit ki kell szinezni, egy csizmát csinálni belőle, visszavinni november végéig, és december első hetében a gyerekek visszakapják megtöltve. Ez teljesen feldobta a napomat, este szineztünk is mint a kisangyalok 🙂 Valószínűleg ez az áruháznak nem nagy dolog, de egy kisgyereket mennyire boldoggá lehet tenni ezzel 🙂 Úgyhogy ezt is visszavittük és várjuk a december első hetét 🙂

Kaptunk egy levelet a gerai önkormányzattól, hogy igazoljam, hogy mit keresek itt és miből élek. Tomi felhívta őket, ahol kiderült, hogy a családi állapotomhoz nem volt beírva semmi (lévén nem vagyunk házasok és mégcsak bejegyzett házastársi kapcsolatban sem vagyunk .. úristen most mi lesz) , viszont van bejelentett lakcímem, de nincs bejelentett munkám. Szóval a bürokrácia itt is működik. De jófej volt az ügyintéző, mondta, hogy küldjük el Iván anyakönyvi kivonatát, meg hogy hol dolgozunk, meddig maradunk Németországban és milyen családi viszonyban vagyunk. Bár elmondta, hogy mivel januárban hazamegyünk, így a nagy backlog miatt választ nem fogjunk kapni, mert mire odajutnak, már ki leszünk jelentve 🙂 Na de azért a magyar ügyek is jó gyorsan haladnak. Ugyanezen a napon kapott Tomi egy üzenetet a kormányhivataltól, hogy tudomásukra jutott, hogy elköltözött, így ez érinti a családi pótlék utalását is. Azt azért elmondanám, hogy 2018 márciusától van a jelenlegi állandó lakcíme érvényben és azóta jön a családi pótlék is .. végülis 4,5 évvel később el is jutott hozzájuk az infó 😀

Megérkezett az első hó is péntek délután, úgy örültünk neki mint két gyerek. Sajnos nem volt nagyobb mennyiség, de mivel rettenetes hideg volt, így a hó is megmaradt. Egész hétvégén -1 és -6 között volt a hőmérséklet, és a lakásban se nagyon ment 22,5-23 fok fölé, ehhez meg azért nem igazán vagyunk hozzászokva. De nyilván ez az egészségesebb, és nem a 24 fok.

Hétvégén a fiúk elmentek – Tomi segíteni, Iván meg a Willihez. Volt nagy öröm mikor a két fiú találkozott, szerintem már kb 2 hónapja nem is látták egymást. Vasárnap meg itthon nyugiban telt, kicsit már készültünk a karácsonyra, megcsináltam az adventi koszorút, délután karácsonyi mesét néztünk (Klaus – nem ajánlom, nekem nem annyira tetszett) és rápihentünk a következő időszakra.