Ezen a héten annyi minden volt, hogy nem volt időm folyamatosan írni, most pedig már összefolynak az események. Nem is tudom hét elején mi történt, annyira emlékszem, hogy hétfőn elvittük az Állatkerbe a vasárnap szedett makkot az állatoknak.

Az időjárás még mindig kiszámíthatatlan, hol esik, hol fúj, hol süt és mindezt felváltva. Volt olyan egyik reggel, hogy az erkélyen láttam, hogy szakad az eső, de a másik oldalra mikor átmentem, ott száraz volt a járda.

Ismét teljes hét volt az oviban. Szinte minden reggel elhangzott a “nem akarok oviba menni” mondat, de mire a fiúk odaértek és találkozott a barátjával, akkorra ez elmúlt. Nagyon cukik amúgy, elköszönésnél megölelik egymást, bár állítja, hogy nem barátok és továbbra is egyedül játszik. Az óvóbácsinak továbbra is vannak furcsaságai. Omi ment érte csütörtökön és közölte, hogy jó lenne ha be lenne írva a füzetbe. Végülis, ő csak az első a listában ..

Szerdán este együtt készültünk Tomi szülinapjára. Csináltam egy hivatalos szülinapi tortát, de mivel Iván is akart, ezért kitaláltam, hogy sütünk amerikai palacsintát, azt ő is meg tudja csinálni kis segítséggel. Nagyon élvezte, ahogy összekeverhette a hozzávalókat, majd ő kente a palacsintákat krémmel, meg lekvárral, majd a végén feldíszítette a tornyot.

Másnap mi szabi vettünk ki és elmentünk Jénába. Ivánnal úgysem lehet csak úgy sétálgatni, meg várost nézni, ezért kihasználtuk a mi-időt. Az időjárás is viszonylag kedvezett, de már meg se lepődünk, ha a semmiből elkezd esni az eső. Mivel Tomi még sosem evett Subway-ben, ezért ott ebédeltünk, felmentünk a toronyba, megnéztük a piacot. Pár óra volt, de jó volt ketten is kimozdulni. Én vártam, hogy majd látok egy csomó boltot, ahol jénait lehet venni és veszek is magamnak egy eredetit igazi Jénából származó jénait, de túlságosan naiv voltam.

Este pedig jött az Anyukája meg a huga és együtt ünnepeltünk. A 40.szülinapjára terveztünk egy meglepetés családi bulit, mindenki jött volna Magyarországra, de ez a covid-miatt elmaradt, így most extra jelentősége volt, hogy ha már itt vagyunk, akkor együtt is ünnepeljünk.

A szombati napot is a családdal töltöttük. Arra gondoltunk még augusztusban, hogy egyrészt nem szeretnék külön szülinapozásokat tartani, másrészt meg tök sokat segítenek, így meghívjuk őket és főzünk nekik. Mivel az időjárás tegnap volt a legpocsékabb, így Tomi nagybátyjáék kertjébe mentünk, ahol van fedett terasz. Itthon nagyjából megfőztük a köröm-csülök pörköltet, a krumplit, meg sütöttem kiflit kenyér helyett és Eszterházy-tortát desszertnek, így a főételt csak össze kellett főzni és jöhettek is a vendégek. Sajnos a 10 fokos hideg meg a szél és eső kicsit rányomta a hangulatra a bélyegét, de az összes kaja elfogyott. Tomi szedett egy adagot Ivánnak, majd mondta, hogy áá ez sok lesz, nem fogja megenni. Hát tévedtünk, megette és evett utána még egy adagot.

Ma pedig – mivel Höhlerfest van (kb olyan mint az otthon búcsú – így amíg én főztem, meg takarítottam a fiúk bementek a városba. Iván már úgy kezdte, hogy ő kéri a pénztárcáját, mert ha van olyan dolog ami pénzbe kerül, akkor legyen nála pénz 🙂 Látszik, hogy már ismer minket. Bicajjal mentek és tök jól érezte magát. Ismét voltak mindenféle érdekes járművel, amibe beleülhetett, meg mindenféle kipróbálható játékok úgyhogy mikor hazaért volt miről mesélni és be nem állt a szája 🙂

A tűzoltó még mindig a kedvence, így mikor lehetett, felmászott illetve is kapott egy tűzoltós lufit a nagymamától, úgyhogy nagy volt a boldogság.

Fura, mert szinte mindig Paw Patrolt néz németül, de mikor megkérdeztem ma, hogy melyik a kedvenc meséje, akkor azt mondta, hogy Tűzoltó Sam 🙂

Sokszor jön a kérdés, hogy “Na és milyen Németország, milyen a német élet?”. Bevallom őszintén, hogy bosszant a kérdés és így utólag is elnézést mindenkitől, aki külföldre költözött és feltettem ugyanezt a kérdést. Mindenkinek azt mondtam, hogy ugyanolyan mint otthon, csak itt más nyelven beszélnek. Aztán rájöttem – vagyis egy barátnőm rávilágított – hogy azért nem látok túl sok különbséget, mert munkahelyet nem váltottam, ugyanúgy dolgozom mint otthon, ugyanúgy elmegy az oviba délután, elmegyek bevásárolni, és hétvégén ugyanúgy szervezünk programot. Illetve a részletekért pedig írom ezt a blogot. Nyilván hiányzik a család otthoni része, de köszönhetően a technikának, sűrűn beszélünk.

Viszont tökre érdekelne, hogy ki vagy aki ezt most olvasod? Légyszi kommentbe (ha rákattintasz a bejegyzés címére, akkor alul van beviteli mező) írd be már bele, hogy lássam 🙂 Ha nem ír senki, akkor is folytatom, mert ez nekünk is egyfajta napló, csak kíváncsi vagyok.