Gondolkodtam, hogy írjak e politikai gondolataimról, de végül arra jutottam, hogy szeretném ha lenne nyoma, hogyha egyszer majd visszanézem akkor itt legyen.

Szóval Választások 2022. Düh, csalódottság a két szó, ami most így hirtelen eszembe jutott. Nagy reményeink voltak, bár a végén, az utolsó héten már ott tartottunk, hogyha nem is lesz meg az ellenzéki többség, 2/3 tuti nem lesz. Hát lett .. nem is akármilyen kétharmad. Tomi volt szavazatot számlálni, meg ismerősök is, hihetetlen, hogy miket meséltek. Azt hittük, hogy majd aznap, vasárnap lesz elcsalva a választás .. nem .. ez már régen eldőlt azzal, hogy a vidéki emberek egy részéhez nem jutott el az információ és ott egy mantra ment, miszerint Viktorra kell szavazni. Amíg van olyan, aki olvasni sem tud, de szavaz, vagy aki bemegy és nem érdekli, hogy mi van a papíron, csak mutassák meg, hogy hol van Viktor, akire az x-re kell tenni, addig mit várunk? Hatalmas döbbenet volt, bár sokan azt mondták, hogy ezt sejteni lehetett. A másik pedig a csalódottság az ellenzékben, ami igazából nem is volt ellenzéki összefogás. Nyilván mindenki követett el hibát, de az igazi összefogásnál együtt nyerünk, együtt bukunk. Hát ez itt nem történt meg. Volt egy elemző aki azt mondta, hogy igazából jobb is, hogy nem nyertek és teljesen egyetértek vele. Borzalmas lett volna, hisz nem tudtak volna együtt dolgozni. Rettentő szomorú volt látni MZP-t egyedül a színpadon (ok, a családja ott állt mögötte – és ez az ő kérése volt) és ő vállalta egyedül a felelősséget. Két gerinces ember volt az egész csapatban,aki megvárta a beszédét és utána felmentek hozzá. Az összes több azt gondolom szégyellje el magát és tűnjön el a süllyesztőben, mert rájuk nincs szüksége a magyar embereknek. Nem tudom mit hoz a jövő, hogy fogunk ebből kimászni, maradunk e az országban vagy sok mindenki mással megyünk e mi is. Most jelenleg egyedül Donáth Annát látom, hogy elég erős, okos, nyitott és fiatal ahhoz, hogy csodát tegyen. Aztán meglátjuk, hogy alakul ..

Utazni akartunk, főleg én. Bárhova, ahol még nem voltunk. Bárhova, ahol jó idő van. Bárhova, ahol egy 4 éves is jól tudja magát érezni. Bárhova, ahol lehet jókat enni. A terv a március 15-ai hosszú hétvége lett volna és Portugália, vagy Görögország, de több ok miatt nem jött össze, így maradt Olaszország és Bari. És ismét bejött a közhely, hogy minden okkal történik, mert nagyon megérte, csodálatos 4 napunk volt.

Annyi különbség volt, hogy négyen mentünk, vittük Tomi kisebbik lányát és utólag ez is nagyon jó ötlet és döntés volt, ezentúl vele bármikor bárhova …

Bariba érkeztünk, de miután megkaptuk a kocsit, el is indultunk délnek, Monopoliba, ahol a szállásunk volt. Egy olívaültetvény közepén, pár kilométerre a várostól volt a villánk, ami bár gyönyörű volt, meg tágas, de hideg … és akkor az egyetlen negatívumon túl is vagyok. Még aznap este bementünk a városba, sétáltunk a tengerparton és gyűjtöttük az energiát.

Második nap Alberobelloba mentünk, ami a  tartomány egyik leghíresebb látványossága – a trullók kis, kúpos tetejű kunyhói borítják a vidéket. Elvarázsoltak minket ezek a kis manóházak, az egész hangulata a falunak és itt el is fogyasztottuk az első OLASZ fagyit és pizzát. Este szintén bementünk Monopoliba, ahol végre sikerült egy Aperolt is találni, bár elég hideg volt, de a feeling megvolt

Harmadik nap Polignano a Mare-ba mentünk, amit szintén mindenhol ajánlottak és jogosan. Ez a település egy sziklára épült, barlangokat vályt bele a víz, tényleg csodálatos. Vettünk helyi szárított paradicsomot, kóstoltunk többféle olajbogyót. Mennyire más ize volt, mint az itteni boltinak .. Itt is találtunk egy tökéletes éttermet, ahol mindenkinek sikerült helyi specialitást megkóstolnia és jól is laktunk vele. Majd miután chilleltünk a tengerparton a napsütésben, gondoltuk együnk egy fagyit, igyunk egy kávét, beültünk egy kávézóba. Kihozták a kávét, sütött a nap majd megjelent egy bácsi gitárral a kezében és elkezdte játszani az Italiano című számot. Itt volt az a pont, hogy na igen, megérkeztem Olaszország. Az volt A PILLANAT. Estére értünk haza és másnap már csak egy gyors séta és tízórai fért bele Bariban mielőtt indultunk a reptérre, de még ennünk kellett egy isteni finom Pasticciotti-t , ami az ottani tipikus sütemény (omlóstésztában sült vaniliás krémes süti).

Gyorsan eltelt a 4 nap, és talán elég is volt, legalábbis annyira biztosan, hogy feltöltődtünk, élményt szereztünk, kimozdultunk és hogy új helyeket fedeztünk fel. Ubi pedig szintén lobickolt az egészben, imádta a repülést, talpraesetten kérte a számlát, vagy vett magának fagyit. Akkor voltak csak gyengepontjai, amikor elfáradt, de amikor átesett a holtponton, ismét energiabomba volt. Nagyon büszke voltam rá, hogy délutáni alvás nélkül letolta a 4 napot, ahol több mint 10000 lépést tettünk meg naponta. Grazie mille Italia!