Annyiszor nekiálltam, hogy megint írok így negyed év elteltével, de valahogy nem jött az ihlet. De muszáj megörökíteni az emlékeket és történéseket, hisz elfelejtem.

Próbálok visszafelé haladni. A szülinapja tök jól sikerült, kezdtünk egy közös vacsival a német nagyszüleivel a Lakomativ étteremben, amitől oda-vissza volt. Vonatok hozzák az italokat, ott mennek az asztalok között, tényleg nagyon menő volt és mindehhez nagyon finom volt a kaja is. Két nappal később a testvéreivel ünnepeltünk, akkor kapta meg a már fél éve emlegetett trolis tortáját is. A szülinapjának a napján pedig a Monopoliszba készültünk, de mivel zárva volt, így a Csodák palotájába mentünk. Talán még kicsi volt ehhez, de azért feltalálta magát 🙂 Közben persze csörgött a telefon, jöttek neki az üzenetek, aminek nagyon örült. Üröm az örömben, hogy megint volt aki elfelejtkezett róla – ráadásul közeli családtagok – , de hálistennek ez még csak nekem esett rosszul, neki még fel se tűnt. Majd jött a bónusz ajándék, a pozitiv covid-teszt. Elvittük az oviba másnap, készült arra hogy meg fogják őt is ünnepelni, de jött az email, hogy az óvónéni covid-os, hozzuk őket haza és mivel szipogott, ezért csináltunk neki egy tesztet .. két csík! Tudtuk, hogy valamikor utolér minket és tök hálás vagyok, hogy ez nem a szülinapja előtt történt.

Na de mi is történt … ovi .. hát még mindig szeretjük, nem is tudom, hogy ő szereti e jobban vagy mi. Hihetetlen kis közösség, belép az ember az ajtón és megcsap egyfajta nyugalom, szeretet és olyan megfogalmazhatatlan jó érzés. Mindenki mosolyog, mindenkinek van egy kedves szava, mindenki rugalmas és látszik, hogy nagyon szeretik a gyerekeket. Tényleg nagyon hálás vagyok ezért is, hogy megtaláltuk és hogy felvették ide. Az óvónénik meg tündérkirálylányok, mást nem is tudok rájuk mondani 🙂

Persze az élet nemcsak játék és mese, van itt hiszti is dögivel, amit hol jobban, hol rosszabbul viselek/viselünk. Valahogy úgy van, hogy én többször bírom a hisztit kezelni, viszont amikor olyan pillanatomban kap el, akkor viszont jobban robbanok. Tudom, hogy ebben még sokat kell javulnom és ilyenkor próbálok arra gondolni, hogy nekem is van szar napom, úgy neki is lehet és ilyenkor keménynek és következetesnek kell lenni, de szeretetet és biztonságot kell adni és a kettő együtt nagyon nehéz.

A nyelvek ragadnak rá, van olyan, hogy elkezd egy mesét nézni németül, majd átvált angolra és fel se tűnik neki, ugyanúgy nézi tovább, aminek én nagyon örülök, mert az agya mint a szivacs. Néha kicsit többet néz mesét mint kéne, de úgy vagyok vele, hogy amíg ezt nem magyarul teszi, addig belefér.

A kedvencei még mindig Peppa malac, TűzoltóSam, Bing, és bejött a képbe a kis mezei nyuszis mese, meg az Ifjú vadőr, illetve mesekönyvben nagy Anna, Peti, Gergő rajongó lett. Minden este és délben ezt kell olvasni ha itthon van, és nem csalhatok, mert rámszól ha valamit kihagyok 🙂

Amúgy délben még mindig alszik és haladás, hogy már nem kell odafeküdni mellé. Mondta, hogy ő már nagyfiú és csak kér egy puszit és menjek ki a szobából. Este még azért ott kell maradni, szokta mondogatni hogy fél egyedül, de ennél nagyobb baj ne legyen. Elég hamar elalszik, miután megbeszéltük, hogy mi volt aznap a legjobb dolog. És ha én nem kérdezem, akkor ő jön azzal, hogy “Anya, elmondhatom, hogy mi volt ma a legjobb dolog?”. Néha kis hülyeségeket mond, de próbálom arra tolni, hogy mindig történnek jó dolgok és erre kell fókuszálni és nem a rosszakra.

Az energiaszintje még mindig a egekben, többször volt, hogy elment Tomival futni, mármint ő bicajjal és a 11 km meg se kottyant neki. Gondoltuk hogy majd hazaér és kidől, de semmi, ugyanúgy pörgött tovább.

Játékai közül még mindig bármi jöhet, ami jármű. Órákig elvan a kis autóival vagy a vonataival, Felépít egy nagy sín-kavalkádot és jönnek mennek a vonatok, meg átmegy a hídon és tovább, a kreativitása határtalan.

A szókincsével sincs baj, néha olyanokat mond, hogy minden haragunk elszáll, vagy amikor nem kellene, akkor is elnevetjük magunkat rajta. És imádom. hogy lehet vele beszélgetni, véleményt alkotni és olyan meggyőződéssel tud bármit állítani, hogy néha minket is sarokba szorít. És még csak 4 éves .. mi lesz itt később. Még a szarkasztikus cinizmust kellene fejlesztenie egy kicsit, de majd talán az is jön idővel 🙂