Van egy lassan 4 éves gyerekünk, aki vagy beszél vagy énekel. Nincs köztes megoldás. És folyamatosan, megállás és pihenés nélkül. És bármilyen nyelven. A többség az magyar, a következő a német, de simán nekiáll angolul és franciául is. Épp ami eszébe jut. Ami amúgy nem rossz, csak amikor mi fáradtabbak vagyunk, akkor nehezen viseljük 🙂

Az ovit még mindig imádja, ahogy látjuk főként a nagyobb lányokkal barátkozik, Abigél és Karina a nagy szerelme, ahogy ő hívja az “Aliz-szerelmek”. Úgy tűnik, a bölcsis szerelmét, Alízt nem nagyon tudja elengedni 🙂 Megvolt az első fogadóóra, ahol csupa jót mondtak róla. Mondták, hogy értelmileg fejlettebb és érettebb a koránál, ami egyszerre jó is meg nehéz is, mert a nagyokkal akar mindent csinálni, de azért mégiscsak kicsiként van kezelve, és ezt nehezen viseli. Nagyon nyitott mindenre, mindent ki akar próbálni, és imád szerepelni, akár egyedül is. Ezen azért nem lepődtünk meg. 🙂 Sosem felejtem el, amikor elmondtam a csapatomnak, hogy Ubi érkezik, akkor összenéztek és mondták hogy remélik, hogy egy “sárga” (extrovertált és emberközpontú) gyerekem lesz 😀 Hát bejött. (én inkább introvertált és teljesitményfókuszú ember vagyok ezért mondták). Azért persze van hova fejlődnie, mint pl a hisztik, meg a türelmetlenség, de ezen azért próbálunk mi is segíteni neki, már amennyire tudunk, hisz mi is türelmetlen emberek vagyunk. Ez egy közös út, közös fejlődés. De szerencsére szuper óvónéniket kaptunk, akik segítenek neki (ebben is).

Programokkal továbbra is televagyunk és ezt is imádom benne, hogy mindenért lelkesedik, legyen az az Aeroparkban Ikarus-kiállítás, kirándulás a gyadai tanösvényen gyalog, bicajozás Szentendrére vagy a jolly joker a Vasúttörténeti park. Amikor nem megyünk sehova, akkor kérdezi is, hogy ma miért nem megyünk sehova, miért nem megyünk kirándulni. Pedig itthon is szeret lenni, órákig el tud lenni a vonataival, vagy kisautóival.

A bicaját már le kellett cserélnünk, mert bár nagyságilag nem nőtte még ki, de hiába tekert, alig haladt, igy kapott egy nagyobbat. Bár úgy tűnik, hogy még ez sem elég gyors neki. Amúgy nagyon büszke magára, főleg amikor látja, hogy a középsősök még pótkerékkel mennek, ő meg már lassan fél éve kétkeréken.

Lecseréltük az autós ülést is. Hollandiában kaptunk az autóhoz és nagyon bejött neki is, meg biztonságos is, úgyhogy arra jutottunk, hogy ideje hogy nagyfiús ülése legyen, így a következő 5-6 évre ez tökéletes lesz.