Végre, végre utaztunk. Egy évet csúszott ez a hosszúhétvége, és még mindig alig hiszem el, hogy sikerült elmenni Tomi hugáékhoz és egy szuperjó hétvégét eltölteni Hollandiában.

Próbáltunk olyan programot találni, ami gyerekes is, de felnőttes is, így arra jutottunk, hogy mivel pénteken korán érkezünk, elmegyünk valami gyerekparkba, ahol Ubi kiélheti magát. Pont útközben találtunk egyet és abszolút nem csalódtunk benne. Először húztam a számat a 25 euro-s belépőre a Julianatoren-be, de úgy jöttünk ki, hogy bőven megérte, hisz Ubi annyiszor felült mindenre ahányszor csak akart és egy magyar búcsúban a fele nem jött volna ki ennyiből. Egyálalán nem érzett félelmet, így ugyanúgy élvezte a csónakázást, mint a hullámvasutat vagy sötétben a szellemvasútat. Mivel nincs még 110 centi, ezért a legtöbbre nekünk is menni kellett vele, de amit csak lehetett, egyedül próbált ki.

Másnap délelőtt elmentünk Einkhuizenbe, várost néztünk, vásárolgattunk ebédeltünk, amit azért nehezebben viselt, főleg mikor már eljött az alvás ideje. Ilyenkor tényleg nagyon nehéz őt kezelni, de utána elmentünk az ottani Wonderlandbe és azonnal felébredt 🙂 Végig is pörögte a két órát 🙂 Csodálatos az a park is, van benne szórakoztató rész és állatkert mindez egy erdőben. Hazafele úgy bealudt a kocsiban, hogy csak átraktam az ágyba és aludt reggelig.

Vasárnap csak hármasban mentünk Giethoornba, ami arról híres, hogy autóval nem lehet bemenni a városba, csak hajóval vagy gyalog. Béreltünk egy kis motorcsónakot és azzal néztünk körbe. Ubinak is nagyon tetszett, főleg mikor odaülhetett Tomi mellé és ő is vezethetett. Eleinte bent voltunk a kis csatornákon, majd kimentünk a vízre, majd láttuk az egyik háznál, hogy be lehet öltözni holland népviseletbe és készítenek családi fotót. Sajnos az ilyenek a gyengéim, de szerintem az egyik legjobb emlék is, szóval nem volt kérdés, hogy bemegyünk és csináltatunk ilyet. 🙂 Mikor Ubi meglátott beöltözve olyan édesen szívből röhögött, hogy tudtam, hogy ez neki is bejön. Este még elment Nikivel kocsikázni, mert ő még sosem ült Miniben, ettől a teljes boldogsága meglett 🙂

Hétfőn már csak ott sétáltunk a környéken, elmentünk még Kampenbe körülnézni, és indultunk is a reptérre. Gyorsan eltelt ez a 4 nap, de amilyen fárasztó volt, olyannyira fel is töltött. Nagyon kellett már ez, hogy kimozduljunk innen és egy szavam sem lehet Ubira. A repülőutat nagyon jól bírta, annyi, hogy iszonyatosan sokat beszélt. Vagy énekelt vagy beszélt, inkább így mondanám és amikor viszont elfáradt, akkor vállalhatatlan lett a viselkedése és rengeteg türelem kellett hozzá, de mivel elég kemény tempót nyomtunk, így azt kell, hogy mondjam, hogy le a kalappal előtte. Most már tervezhetjük is a következő utunkat, bár elég sok minden van még idénre is, a jelenlegi tervek szerint jövőre sem fogunk unatkozni.

“A boldog élet titka, hogy mindig legyen előre lefoglalt utazásod” 🙂