Elballagott a már nem is olyan nagyon kicsi Minimanónk! 2 éve a bölcsiben pikkpakk eltelt és már lázasan készül az ovira, ahol vonat lesz a jele és nagyon kedvesen fogadta őt Zsófi néni és Meli néni.

Na de bölcsi .. Sokan nem értenek egyet a bölcsivel, mert jobb a gyereknek otthon, anya mellett, de én meg ezzel nem értek egyet. Annyival több lett, annyi mindenben fejlődött, amit tőlem nem kapott volna meg, mert itthon nem gyerekek között van és nem hozzáértő, türelmes felnőttek között. A legjobb döntés volt, hogy kicsit több mint másfél évesen beadtuk bölcsibe és ezt a bölcsit választottuk. Kicsi, családias, közel van, modern, tényleg nagyon szerettük. És főként most éreztük ezt, mikor ideiglenesen átköltöztek abba a bölcsibe, amit másodiknak jelöltünk meg. Őszintén örülünk, hogy felvették az első helyre. Nyilván ez sem volt tökéletes. Mármint Ubinak az volt, tényleg nagyon szerette, inkább én voltam elégedetlen a bölcsi-szülő kommunikációval, azzal, hogy egy fotóért könyörögni kellett kb, meg hisztis szülőt játszani, miközben látom más bölcsiben meg a mostani oviban ez hogy működik és mennyire belelátnak a gyerek életébe. De ennél nagyobb bajunk ne legyen, minden jó ha a vége jó, ahogy Ubi szokta mondani 🙂

Most pedig kezdődik egy új korszak, most már nagyfiúsan, új helyen, fókuszálva a német nyelvtudására.