Na de térjünk vissza, hogy mennyi minden történt. A legnagyobb kihívást most a beszédben tapasztaltuk. Amilyen szépen beszélt, egyik pillanatról a másikra elkezdett dadogni. Hol jobban, hol kevésbé. Február végén vettük észre, de miután beszéltünk több “szakértőfélével” és mindenki azt mondta, hogy ez ebben a korban normális lehet, így nem foglalkoztunk vele. Volt amikor erősebben jött ki nála, volt olyan nap, hogy meg sem akart szólalni inkább csak bólogatott meg mutogatott. Újra kellett tanulnia olyan szavakat, hogy “szia” meg hogy “igen”. Nem értettük, hogy mi történhet. Volt, aki azt mondta, hogy a három nyelv kavar be nála. Angol meséket ő akart nézni, a német és a magyar meg adott volt. Egy dolog volt állandó, ha énekelt, az gond nélkül ment neki, bár ott is nehezebben ejtett ki szavakat, de folyamatos volt. Mindenhol azt olvastam, hogy nem szabad őt figyelmeztetni meg befejezni a mondatait, mert akkor érzi, hogy valami baj van .. Viszont elérkezett az első olyan helyzet, amikor a játszótéren az egyik kisfiú elkezdte csúfolni, mikor elmondta a nevét. Ott azt éreztem, hogy odamegyek és megütöm (főleg hogy az apja ott volt mellette és rá sem szólt), de mivel Ubi átnézett rajta, ezért nem akartam közbelépni. Viszont én ott majdnem elsírtam magam és nagyon magamra vettem. Innentől még többet olvastam utána és arra jutottam, hogy elvisszük egy fejlesztőközpontba és megnézetjük. Itt tartok most és megint megtorpantam, mert az elmúlt három napban párhuzamosan kapta a magyar és a német dumát, és minimálisan dadogott. Ki érti ezt .. Mert én nem. Úgyhogy most megint várok és nézem, ugyanis megint kevésbé dadog. Lehet hogy igaza lesz annak aki azt mondta, hogy mire oviba megy “kinövi.”

Amúgy felvették a Városligeti fasoron lévő ovi német csoportjába, úgyhogy nagy a boldogság, mert kb az egyetlen ovi megközelíthető távolságban, ami nem fizetős és csattanó az egészben, hogy a két nővére a szembelévő gimibe járnak. Nagyon szimpi volt a vezető a személyes találkozáskor, meg az egész ovi légköre és külön tetszik, hogy csak 4 csoport van és max 18 fős létszámmal. Most az a legnagyobb dilemma, hogy a német mellett “tanulhat” angolul is heti 3 foglalkozáson és akarjuk e. Kicsit félek, hogy sok lenne neki, főleg hogy szeptembertől úszásra is szeretnénk vinni, az meg más sok lenne, de tényleg szívja magába a nyelveket. Ráadásul pár hete elkezdte énekelni a Frére Jacques-t, ami meg egy francia dal, mert megtanulta a Pepából .. Ki érti ezt? 🙂

Megkapta az új bicaját, amihez bár van mankókerék, de nem akartuk felszerelni rá, így kapott egy “botot” és kemény 2 napig szüksége is volt rá. Azóta teljesen önállóan közlekedik, 4-5 km-ket teker, akár felfele, akár lefele fékezéssel. Hihetetlenül büszkék vagyunk rá. És ennyit számít, hogy folyamatosan futóbicajozott, mert semmi egyensúlyproblémája nincs.