Már nagyon régen írtam, pedig nem mondhatnám, hogy eseménytelen volt az elmúlt majdnem 3 hónap. De pont ilyen gyorsan el is telt.

Kezdeném a legnagyobb dologgal. Az álmaimban az volt, hogy szeptemberre legyen szobatiszta nappal és mire megy oviba, addigra meg legyen éjszaka is. A nappali szobatisztaság meg is lett szeptemberre, aminek nagyon örültünk és stabil is lett. Majd eljött a január 25, a 3. szülinapja, amikor itt aludt Emi, a legnagyobb nővére. Ő vitte aludni és valahogy az éjszakai pelus elmaradt, Emi azt hitte, hogy már nem kell, én meg nem kérdeztem rá, hogy tett e rá, Ubi pedig boldogan újságolta reggel, hogy nem pisilt be. Előtte is sokszor kelt már úgy fel, hogy száraz a pelus, de anélkül még sosem aludt. Onnantól kezdve nem is volt hajlandó pelust felvenni és meg tudom számolni egy kezemen, hogy hányszor pisilt be azóta. Eleinte mikor mi mentünk aludni, akkor még elvettük megpisiltetni, de aztán már nem kellett, mert szólt éjszaka vagy kibirta reggelig. Hát így lett 3 éves korára teljesen szobatiszta, az ő nagy örömére és a mi nagy büszkeségünkre. Eleinte a pelenka itt volt a szekrényben – nem is tudom mit gondoltam, hogy minek – de már azt is továbbajándékoztuk, így véglegesen is nagy kisfiú lett 🙂

A bölcsit még mindig szereti – már amikor jár – bár túl sok új barátja nincs, ragaszkodik ahhoz a párhoz, akiket megszokott és sokszor fogadtak azzal, hogy volt ejnye-bejnye, mert előtört belőle a kisördög. Azt szokták mondani, hogyha rosszcsont akkor “Iván volt”, ha cuki akkor “Ubi volt”, ezzel mindent el is mondanak, amikor megyünk érte.

Nagyon jó, hogy most már teljesen jól elvan nélkülünk Battán is, meg a keresztszüleivel is, bár ott még éjszaka nem aludt, de egész napra már simán elmegy és jól érzi magát. Ez nekünk hatalmas segítség, meg megnyugvás, hogy bárhol ott lehet hagyni, mert nincs vele semmi gond. Bezzeg itthon, olyan hisztiket tud csapni, ,hogy csak zeng a veszekedésünktől a lakás. Most már könnyen meg lehet különböztetni a hisztijei szintjént és tudom mikor van az, amikor a feszültség jön ki rajta és szeretettel kell lenyugtatni és mikor van az akarat-hiszti, amikor nekem is határozottabbnak kell lenni és letörni az akaratát. De ilyen ez a korszak, mindegyiknek megvan a maga szépsége, meg nehézsége.

Volt Nőnap, amikor vitt mindenkinek virágot és boldogan osztogatta a bölcsiben, volt húsvét, amikor tanult verset és még a férfiaknak is elmondta, mert ez nagyon tetszett neki 🙂 Illetve volt a német nagymamájának 60. szülinapja, ahol németül énekelt neki és úgy is köszöntötte fel, ezzel pedig Omi megkapja a legnagyobb ajándékot tőle. Ezzel a nyelvvel kapcsolatosan lesz még post, mert úgy tűnik, hogy nagyon bekavar a beszédbe, de majd erről külön.

Amikor csak lehet, akkor kirándulunk, vagy megyünk valamerre, lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb emberrel találkozzunk és nagyon jól bírja. A tavaszi szünetben gond nélkül felmászott Badacsonyban a hegyre vagy itt a környéken is bármerre mehetünk, nem nyíg, hogy fáradt. Sőt utána még fut két kört a ház körül és felszalad a kilencedikre. Nem vicc, tényleg versenyez, hogy ki ér fel előbb. Már most nagyon kis izmos popója van 🙂 Reméljük marad így és nem örökli egyinkőnk hízékonyságát sem.