Ahogy visszaolvastam a régi postokat, eléggé feltűnő, hogy mennyi minden változott egy év alatt és milyen nagyfiú lett a kisfiúból:

• folyamatosan és választékosan beszél, mindezt nagyon viccesen
• imádja, ha van dolga, legyen az mosógépből ki/bepakolás, mosogatás, terítés
• önálló és szeret mindent egyedül csinálni, nagyon ritkán engedi hogy bármiben segítsünk neki
• önállóan öltözik, vetkőzik
• nagyon örül minden apróságnak is, és hálás mindenért
• a szíve még mindig a helyén van, mindenből ad, mindenben segít, rendkívül jószívű
• akár bölcsi van, akár nincs, fél7-kor mint a puska felkel
• ha nem tetszik neki valami, akkor óriási hiszti van, toporzékol, dübög (erről az alsó szomszéd tudna mesélni), hihetetlenül önfejű
• a korlátozások és az hogy kevesebbet találkozunk a családtagjainkkal azt eredményezte, hogy sokkal erősebben kötődik hozzánk, hozzám meg pláne, sokszor csak velem hajlandó bármit is csinálni
• ragadnak rá a versek és dalok és random elő is adja őket; a kedvence a Télapó itt van és a Hull a pelyhes
• teljesen odavan minden közlekedési eszközért, legyen az vonat, troli, villamos, vagy az autók
• nappal teljesen szobatiszta, és éjszaka is nagyon közel áll hozzá
• bicajjal jár bölcsibe
• tudja, hogy mikor született, hogy hogy hívják őt, minket, hol lakik
• kedvenc meséi a Játékautók, Bing, Thomas és Pipi Langstrumpf
• kedvenc dalai Mark Fostertől a Sowieso és a Deine Familie-től a Schokolade, illetve a Belgától az Az a baj

A napi rendje kis mértékban változott csak, ugyanúgy kel, fekszik, jár bölcsibe, “Apa visz, Anya érte” struktúra megmaradt.

Mikor közeledett a szülinapja, sokat gondolkodtam, hogy mit csináljunk vele. Szabadságot vettünk ki mindketten, és valami élményt szerettünk volna neki, de a jelenlegi helyzetben ez elég nagy kihívásnak bizonyult. Így marad, hogy elmegyünk megnézni a vonatokat, felszálltunk az első emeletes vonatra, ami indult, majd visszajöttünk. Bebizonyosodott, hogy semmit nem kell túlkomplikálni , csak csinálni, és mindig az sül el a legjobban. Már kb fél éve mondogatja, hogy “kicsikocsi” tortát kér a szülinapjára, ami azt mondtam, hogy sima liba, de aztán mikor csináltam, akkor azért nem mindig volt olyan egyszerű. De mikor meglátta és csillogó szemmel fülig ért a szája, többet ért minden drága ajándéknál. Igazából ha semmilyen ajándékot nem kap, ő akkor is boldog lett volna. De azért kapott egy autót is (VW Golf1), ami kerek két órára lefoglalta és akkor is csak azért hagyta ott, mert indultunk a vonatokhoz. 🙂

Úgyhogy megint boldog szülinapja volt 🙂

Azt hiszem ez az utolsó havi bejegyzés, mert most már túl sok újdonság nincs hónapról hónapra, úgyhogy inkább ad-hoc postok lesznek.

Az elmúlt hónap gyorsan eltelt. Szerencsénk volt, mert decemberben volt egy-két nap mikor esett a hó, így kihasználtuk az alkalmat és felmentünk a Kékesre a tesóival. Nagyon tetszett neki a szánkózás, bár azt hogy a szemébe megy a hideg hó, nem annyira bírta, meg amikor nem mozgott, akkor fázott, de látványosan élvezte.

Kapott még a kereszt-jézuskától szerelős dobozt, ami fejleszti a finom-motorikát, és azzal is nagyon jól elvan, bár fúrónak hívja a csavarhúzót, de ez legyen a legnagyobb problémája 🙂

A szilveszter csöndesen telt, itthon voltunk, ő este lefeküdt aludni – pedig mondtuk, hogy tovább maradhat fent, dehát szabálykövető gyerek – mi kivételesen megvártuk az éjfélt . De a tüzijáték nagyon bejött neki, még reggel is kereste és állította, hogy ő még mindig látja 🙂

Továbbra is a mesenézés az egyik fő kedvenc elfoglaltsága, aminél nagyon oda kell figyelnünk, mert pár hete észrevettük, hogy tikkel a szeme, úgyhogy azonnal mondtuk is, hogy itt a vége és nem is ellenkezett. Lehet, hogy csak fáradt volt és amúgy már neki sem esett jól. Kellene vinnünk szemészetre (már tavaly március óta), de folyamatosan elhajtanak, hogyha nincs panasza akkor még várjunk. Most februárban kell majd újra telefonálnom időpontért.

A bölcsit még mindig szereti, most Balázs a nagy barátja. Cuki volt a héten, mert mondta, hogy nincs jókedve, kérdezem hogy miért. Hát mert Balázs nem volt bölcsiben, és nem volt kivel játszani. Én úgy látom, hogy nem annyira szociális lény, pár gyerekkel barátkozik, de őket nagyon szereti. Egyre több foglalkozás van, ahol festenek vagy valamit kézműveskednek, ezt pedig nagyon élvezi és büszkén mutogatja mindig.

Valami miatt megjelent nálunk egy troli, amit ő mindig előszerettel néz, így többször volt, hogy azzal jöttünk haza. Kicsit kerülő, meg ugye jegy is kell hozzá, de látni ilyenkor az arcát, hogy ő trollizik, mindent felülír 🙂

A tesóihoz még mindig nagyon ragaszkodik és nagyon örül, hogy itt vannak, ők meg örülnek, hogy most már értelmes nagyfiú, akivel lehet beszélgetni. Emi egyik hétköznap itt aludt és mikor bejött az ajtón, már ugrált a boldogságtól, onnan meg csak ő csinálhatott vele mindent 🙂 Azt hiszem, hogy ebben az időszakban olyan kapocs alakul ki köztük, ami megalapozza majd a felnőttkori kapcsolatukat.

A legnagyobb szenzáció az, hogy végre már mer és akar is wc-be kakilni. Hiába szobatiszta nyár óta, kakilni nem volt hajlandó wc-be csak a bugyiba. Mindennel próbálkoztunk, mindent beígértünk de semmi. Január 10-én tört meg a jég, amikor idejött, hogy szeretne wc-be kakilni .. teljesen meglepődtem, ő meg rendkívül boldog volt, hogy sikerült, de aztán megint pár napig csak a gatyába. Viszont most már a bölcsiben is szól és szerintem rájött, hogy ez sokkal jobb. Remélem így is maradt. Aludt már éjszaka is pelus nélkül, miután több reggel száraz pelussal ébredt, de reggel még nehéz neki tartani és általában becsorgott. Szóval ezzel még ráérünk, érnie kell hozzá.

Már a múltkor is írtam, hogy folyékonyan beszél, beindult a “és képzeld el” korszak, meg hogy énekelget, verset mond, és mindenről van storyja meg véleménye. Durván megy az autókkal a szerepjátékozás, fürdés közben is a kisautó néha fagyistölcsér, a csap a gépifagyi adagoló és ilyenek, de nem is baj, fejlődjön csak a kreativitása 🙂 És ha másra nem jók a mesék, hát arra igen, hogy a szókincse változatosabb lesz.