95 cm és 13,3 kg. A feje meg 50 centi. Mivel Tomi minden hónap elején méri magát, ezért mikor ma mondtam, hogy mérjük már le hány centi, mondta, hogy akkor nézzük meg a kezét, a fejét, a hasát, meg popóját is 🙂

Nekünk idén a külföldi riviéra kimaradt, de nem is bánom. Így is az elmúlt egy hónapban maximálisan kihasználtunk minden lehetőséget, főleg Ubi.

Kezdődött azzal, hogy elmentünk a gyerekekkel egy hétre Békésszentandrásra. Kibéreltünk egy kis házat a vízparton, amihez volt mászóka, trambulin, medence, vizibicaj és azt hiszem nem is kívánhattunk volna többet egy szuper nyaraláshoz. Kifogtuk a nyár egyik legmelegebb hetét és Ubi is nagyon élvezte. Vettünk neki úszómellényt, így azzal egyedül is elvolt a medencében, bár volt amikor nem volt rajta és azt hitte, hogy nem fog elsüllyedni és ugyanúgy ugrott a labdáért, csak elmerült 🙂 De ez sem zavarta egy idő után. Minden napot a trambulinon kezdett és ott is fejezett be. Voltunk vele vizibicajozni, Tomival kipróbálta a kajakozást és amúgy meg a kertben pörgött egész nap. Egyedül a sok szúnyog volt zavaró, de minden nem lehet tökéletes 🙂 Egy napra hagytuk el a házunkat, amikor bementünk Szarvasra az arborétumba, de az a sok szúnyog miatt élvezhetetlen volt, majd átmentünk a Mini Magyarország parkba, onnan meg alig tudtuk elrángatni, mert annyira bejött neki a sok vonat, meg az interaktív dolgok. Tényleg csodálatos hely családoknak.

Következő héten itt voltak nálunk a testvérei, aminek ő nagyon örült, mert bár ment bölcsibe, de délután ők mentek érte meg egész este együtt voltak. Sőt egyik nap Emi egyedül ment érte és annak is rendkívül örült. Egy nap szabit kapott, amikor a Balcsira akartunk lemenni, de pont arra az egy napra romlott el az idő, így elmentünk gyerekvasutazni, ami nem meglepő módon nagyon bejött neki. Főleg, hogy összefutottunk Alizzal, a szerelmével így Hűvösvölgyig együtt utazhattak. Visszafele leszálltuk János-hegynél, felmentünk a Libegőhöz és úgy jöttünk le. Tiszta extázisban volt az egész naptól 🙂

Túl sokat nem is volt itthon, mert szombaton pedig vittük le őket Balatonfüredre a tesóival, ahol Omi várta. Egy hétre indultak, de abban maradtunk, hogy megnézzük, hogy bírja nélkülünk és ha kell akkor szerdán hazahozzuk. Nem kellett. 🙂 Nagyon jól érezte magát, állítólag nagyon jól viselkedett, szófogadó volt és tényleg nem volt vele semmi gond. Szerintem nem a mi gyerekünk volt ott velük akkor 😀 Nulla félelemérzet nélkül csúszott le szinte az összes csúszdán, persze a nagyokon a Ritával, de a vizibicaj csúszdáján egyedül. Omi bérelt ki kisautót, így az is hozzájárult a boldogságához 🙂 A némettudása is fejlődött, bár inkább csak az értésben, de néha már tényleg arra válaszol amire kell 🙂 Meg sokszor azt játsza, hogy ő németül beszél, persze csak halandzsázik, de Omi veszi a lapot és ha németül válaszol, akkor örül magának.

Amilyen jól viselkedett ott, olyan rossz lett itthon. Szerintem összegyűjtötte az összes rosszaságot egy hét alatt és abban a másfél napban, amíg itthon volt, kiadta. Hihetetlen nehéz volt vele, mindenért hisztizett és ha nem engedtem amit akart – ami azért gyakran megesett – akkor csípett, harapott, rúgott, csapkodott és semmilyen figyelemelterelés nem segített. Nagyon furák ezek a gyerekek, hogy tényleg az anyjuk jelenlétében adják ki magukból a feszültséget és akkor rosszalkodnak a legtöbbet.

Egy nap múlva ismét lementünk a Balcsira, bár akkor azért mert át akartuk idén is evezni és addig ő Omival meg Borival strandolt volna, de a rossz idő miatt a parton vártak meg minket. Itt is kissztár volt, Tomi úgy tolta a kajakot az indulási helyhez, hogy ő a napszemüvegével benne ült és nem volt ember, aki nem mosolyogta volna meg, vagy ne mondta volna, hogy milyen cuki. Tényleg van valami kisugárzása, amivel vonzza az embereket.. ebben nem rám ütött 🙂

Voltunk megint Agárdon a mamáékkal meg a tesómékkal, ahol a kedvenc szintén a csúszda volt. Eleinte még Tomival kézenfogva csúszott le, de a végén már Tomi fel sem ment, hanem a két gyerek együtt, de persze egyedül jött le. Borival imádják egymást, de két dudás … örökké veszekednek. Vagyis Ubi veszekszik, Bori csak csendben tűri vagy piszkálva, esetleg megsértődik és akkor mindketten mennek külön. De hétvégén örültem, hogy Ubi meg oda Borihoz, hogy “bocsi” és megölelte, meg adott neki puszit.

A dumája elindult, nagyon jól használja a kötőszavakat, meg a hangszíneket és tisztában van vele, hogy mikor mond vicceset 🙂 Pl Apukaaaaaa … és közben somolyog 🙂 Meg persze most már előtte nincs titok, mert mindent kikotyog 🙂 Azt is elmondta, hogy a Balcsira a gyerekek anyukája is lement, meg hogy mivel ment, meg ott vacsizott 🙂 Meg kamukázik is .. elmondta, hogy Apa a szigetre csajozni jár, amikor futni mennek 😀 De a kedvencei között van az:

• ááá, értem
• azért, mert
• mikor jön?
• Ubi egyedül! (mert mindent egyedül akar, öltözni, teríteni, fürdeni, kávét főzni, megkenni a kenyeret stb)
• Békéééén!
• ez Ubié (most már jól használja a birtokosokat)
• sommish, sommish (schwimmen, schwimmen)
• Danken (danke)

A szobatisztaság felé egy újabb lépést tettünk meg, mert most már a bölcsiben is pelus nélkül van. Egyedül alváshoz kap pelust, de sokszor az is száraz. Két hét kellett, amíg eljutottunk oda, hogy nem akkor szól, amikor már folyik, hanem talán most már érzi az ingert és szól, hogy pisilni kell. Remélem ez így is marad és nem esik vissza, ha jön a hűvösebb idő. Amúgy érdekelne, hogy kinél, hogy volt ez a szobatisztaságos dolog …

Továbbra is szereti, ha kap feladatokat. Még Omi is megjegyezte, hogy milyen rendszerető, de ez tényleg így van, és mindennek megvan a helye. Pl az ő fogkefés poharának Apa pohara mellett van a helye és punktum. Ha nincs ott, akkor felmászik és melléteszi. Ő az aki reggel terít, meg kiosztja az evőeszközöket, még mindig reggeli rutin a kávéfőzés, teakészítés. Mindig mondja, mikor kérdezem, hogy te mit iszol?, hogy “kávé, kakaó, kicsi viz, tej”, mert ez az ő reggeli koktélja 🙂 Simán bepakol a mosógépbe – meg ki is -, az esetek többségében elpakolja a játékait a helyére és ha megbeszéljük, hogy egy dalt nézhet meg a telefonon, akkor utána kikapcsolja és mondja, hogy “kész, köszi”. Szóval a cukiságfaktor még mindig erős, de a hiszti is. És félek, hogy az erős akarat csak még erősebb lesz, úgy mint a makacsság. Ami a fáradtság szintjével egyenes arányban nő, szóval délben és este ha bekattan, akkor esélytelen vele bármit kezdeni. Ilyenkor otthagyjuk ahol van és várjuk, hogy lenyugodjon (vagy elaludjon), mert ha közelítünk felé, akkor kiabál, hogy “Békééééén”! Viszont ha nem foglalkozunk vele, akkor egy idő után visszaáll a normális rendre.

Ami viszont nagyon jó, hogy most már ő kéri a mesét és nemcsak a doktornénis jó neki 🙂