Sokan nevetnek, amikor ezt mondom, de amúgy tényleg. Van, amikor nem figyelek arra, hogy mit eszek, de az esetek túlnyomó többségében is, mégsem vagyok elégedett.

Ma kíváncsiságból elkezdtem nézni a kg-statisztikámat (igen van ilyen) és igen érdekes dologra bukkantam.

2017.április 17 (kb mielőtt terhes lettem) : 55,3 kg

2018. január 16 – 61 kg

2018. január 24 (szülés előtt 1 nappal) – 59,1 kg

2018. február 4 – 53,4 kg

2018. február 25 (Ubi egy hónapos volt) – 51,2 kg

2018. május 25 – 49,9 kg

2019. szeptember 18 – 52,1 kg

Ijesztő így visszanézve, és talán még ekkor sem voltam magammal megelégedve. Most megint annyi vagyok, mint a terhesség előtt, 55,3, ami ingadozik +/- 0,5 kg-at, de amúgy meg sem mozdul.

Amúgy az is ijesztő, hogy 4 kg volt rajtam pluszban, amikor szülni mentem, ebből Ubi volt 2,44 kg, ami szintén borzasztóan kevés. Köszönhető minden a diétának, amit a vérnyomás miatt kellett csinálnom, szinte alig ehettem valamit. Erről írtam még akkor, hogy ki tudja, hogy tényleg jó volt e így, mostmár igazából mindegy is, a lényeg, hogy ő egészségesen született. És mielőtt bárki megkövezne, a terhesség alatt pont, hogy nem diétáztam csak max odafigyeltem, és többször ettem keveset.

Fura, hogy nem eszem többet, talán még többet is mozgok, mégsem sikerül változtatni. És bár Tomi mindig elmondja, hogy nem érti mi bajom van a testemmel, azt gondolom, hogy amíg én nem érzem jól magam a bőrömben, addig ez az 55 is sok. És azzal is tisztában vagyok, hogy nem az számít, amit a mérleg mutat, hanem a kinézet, hisz lehet valaki izmosabb vagy nehezebb csontozatú, de engem akkor is sokkolnak ezek a számok.