Tavasszal úgy döntöttünk, hogy szeretnénk legalább még egy karácsonyt Tomi nagymamájával tölteni, így az ideit Gerában töltjük. Sajnos a sors másképp rendelkezett, mert ő októberben elhagyott minket, de a terven végül nem változtattunk. A gyerekeknek fel volt ajánlva többféle lehetőség, de ők nem akartak jönni, így hárman vágtunk neki a hosszú útnak, ami odafele nem is volt olyan hosszú. De hogy ne legyen ilyen egyszerű az indulás, Ubi két nappal előtte belázasodott, így izgalmasan indult a túra.

Én nagyon szeretem a karácsonyi vásárokat, a hangulatok, így arra jutottunk, hogy megállunk Passauban. Kb félúton van, Ubinak is elég lesz egyhuzamban ennyi és ünnepelünk kicsit hármasban is. Úgy alakult, hogy Zsófi barátnőmék épp hazafele tartottak, így ők meg megálltak pihenni és belefért még egy közös forralt borozás is. Ubi az utat egész jól viselte, a e-book readerre töltöttünk fel neki német meg magyar gyerekdalokat, vittünk mesekönyveket, játékokat, így eltelt az idő. Viszont annyira elfáradt, hogy vállalhatatlan lett a viselkedése, így csak alvás után mentünk be a városba, ahol sétáltunk és megittuk az első német forralt bort.

Másnap indultunk tovább Gerába, amit szintén jól viselt. Ebéd után még aludt egyet, és megnéztük az ottani karácsonyi vásárt is, megkóstolva az gerai különlegességeket is, megnéztük a Mikulást, de amikor nem azt volt amit ő szeretett volna, azonnal ment a hiszti. Itt még elég jól bírtam türelemmel.

Hétfőn a nagyszüleivel maradt, mi pedig leléptünk kettesben Drezdába. Szerencsénk volt, mert kedvezett az idő is nem voltak sokan, isteni finomakat ettünk, ittunk, jót sétáltunk. Ránk fért a kettesben eltöltött pár óra. Ubi is jól elvolt, bár azért volt egy mélypontja. Valószínűleg besokallt attól, hogy csak németül beszélnek vele, így sztrájkolni kezdett, semmit nem volt hajlandó csinálni, de amint Omi felváltva beszélt magyarul és németül, onnantól semmi baj nem volt vele.

24-én délelőtt elindultunk sétálni, de ott is hisztirohamok jöttek rá, majd egy óvatlan pillanatban beleült egy kutyaszarba. Nálam ott szakadt el a cérna és ott mondtam, hogy elég volt .. szívem szerint most mennék haza, elegem van az egész karácsonyból, abból, hogy nem bírok/bírunk vele. Nyilván most már máshogy látom, mert valószínűleg túl sok volt neki az impulzus, fáradt is volt és mintha megint előjött volna nála a szeparációs szorongás. Csak én voltam jó neki, de ha ott voltam, akkor meg hisztizett, ettől pedig mindketten feszültek voltunk. Szerencsére aludt egyet és az ebédnél, meg utána mikor jött a Mikulás már semmi baj nem volt vele.

Jött a 25-e, mikor Tomi családjával mentünk ebédelni, utána meg vendégségbe. Nem kis félelem volt bennem, hogy ez a nap hogy fog elsülni látva az előzőeket, de a mi kisbőröndünk mindenkit meglepett. Az étteremben mindent megevett, mindenkivel barátságos volt, táncolt, jól érezte magát, majd a vendégségben szintén, nyoma sem volt hisztinek vagy fáradságnak. Boldogan rohangált és kiabált, hogy “Tschüss”. Estére merült le az elem, de akkor már amúgy is készültünk haza, mert korán indultunk Magyarországra. 2-kor indultunk, 11-kor érkeztünk meg és bátran állíthatom, hogy a két kezünket összetehetjük, mert ez a majdnem 2 éves minimális nyigással bírta az utazást. Reggel 6-ig aludt, utána egyszer megálltunk, de egy szavunk nem lehet. Lehet hogy, hogy utazásra született? 🙂

Délután jöttek a testvérei, akik 3 napot voltak velünk, mondjuk abból 1 napot Battán töltöttünk és ott ünnepeltünk. Szóval aktívra sikerült az idei karácsony.

Ez az idei karácsony pedig a tanulságok karácsonya volt, megtanultuk, hogy:

• nem mindenki örül a meglepetésnek
• nem biztos, hogy aminek szerintünk a családtagjaink örülnének, az nekik tényleg örömöt okoz
• általában a legapróbb, legjelentéktelenebb ajándéknak van a legnagyobb sikere
• hagyni kell sodorni magunkat az árral .. minden úgyis úgy történik, ahogy annak történnie kell
• a nutellás beigli mindent visz
• jövőre biztos nem utazunk, hanem itthon ünneplünk
• Ubinak nagyon jót tett a német környezet, úgy szívta magába a szavakat, hogy öröm volt látni és már 2 nap alatt nagyon sok mindent megértett
• alkohollal minden túlélhető 😀
• az alkohol hihetetlen tempoban megdobja a kilókat 🙂