Augusztus végén elkezdte aktívan használni a kismotorját, aminek egyik oldalról örültünk és nagyon büszkék voltunk rá, viszont sem az alattunk lakó nem gondolom, hogy ugyanezt érezte, sem mi mikor megláttuk a cipőjét. Eleinte még itt a lakásban száguldozott vele, de most már játszótér helyett is szivesen motorozik.
Voltunk egy nyárzáró fürdésen a Palatinuson, ahol nagyon élvezte a csúszdákat. Eleinte még el akartam vinni babaúszásra, de utánajártam és a babyúszáshoz már túl nagy, az úszástanuláshoz meg még kicsi, így maradnak az ilyen strandos események.
A babakocsi egyre többször marad itthon, mert bírja a gyaloglást és az esetek nagy részében szót is fogad. Nekünk is egyszerűbb, hogy nem kell arra figyelni, hogy olyan helyre menjünk, ahol babakocsival is lehet közlekedni. Azóta egyre többet metrózunk, meg villamosozunk, amit Ubi imád. Ha tehetné egész nap ezt csinálná 🙂
Mielőtt mi elutaztunk volna 4 napra, úgy gondoltuk, hogy legyen egy próbahétvége a Mamáéknál, nézzük meg hogy bírja. Annyira jól érezte magát, hogy hazafele végig duzzogott és mikor kérdeztem, hogy most akkor mi van, forduljunk vissza, annyit mondott határozottan, hogy igen. Hasonló volt a 4 nap, amíg mi Olaszországban voltunk. Néha felnézett az égre, mutatta a repülőre, hogy Aja meg Apa, aztán játszott tovább. Tök jó érzés, hogy van egy hely, ahol otthon érzi magát és ahol nyugodt szívvel otthagyhatjuk. Jókat evett, volt játszón, kint volt egész nap a kertben és nagyon sokat játszott Borival.
Voltunk a Vasúttörténeti parkban, ahol teljesen extázisban volt a mozdonyoktól, azóta kiabál minden vonatra, hogy húhúúúú. Találkoztunk ismét Lucáékkal egy játszóházban, de a játékok jobban lefoglalták, mint Luca. Bár tény, hogy sosem volt még játszóházban, így ez most újdonság volt.
A szókincse elkezdett bővülni, most már tisztán mondja, hogy Mama, meg popo. Teljesen rákattant a mondókákra, így állandóan megy a “Nád a házam teteje”, meg a “Cini-cini muzsika”, a “Töröm töröm a mákot” és más német nyelvű mondókák meg dalok. Ő meg persze mutatja és csinálja amit lát, iszonyú cuki 🙂 Mondja, hogy “pályi”, amit sokáig pálinkának hittünk, egész addig amíg a boltban meg nem látta a párizsit és ki nem ugrott a kocsiból 🙂
Mondja azt is hogy Autó, ráadásul megyünk az utcán és minden Citroen-nél kiabál, hogy Apa Apa, és minden Skodánál, hogy Papa. Akármilyen messze is van, ő felismeri ezer közül is
Tomi allergiás a parlagfűre, így elég sokat fújta az orrát mostanában. Ez jó példa volt neki is, mert ő is hozta a zsepit és addig próbálgatta, amíg sikerült kifújnia az orrát. Azért másfél évesen ez nem rossz teljesítmény 🙂
És a mi a legfontosabb, hogy 23-án elkezdődött egy új időszak mindhármunk életében, azzal, hogy bölcsis lett. Lehet hogy már írtam, hogy sikerült egy kicsi családias bölcsit találnunk pont a lakás és Tomi munkahelye között. Remélem az, hogy eddig tetszik neki, ez folytatódik. Nagyon szimpik a gondozónők és bár Ivett eddig beteg volt, Beát szerintem már most a szívébe zárta.
Fura ez az egész, hogy tényleg most született és már bölcsis. Sokan mondták, hogy elrepülnek ezek a hónapok, de tényleg így van. El nem tudom mondani, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen kis csodabogarat kaptunk, aki okos, kedves, egy igazi kis szeretetbomba még mindig, aki azért nyilván megpróbálja érvényesíteni az akaratát, de ez csak azt mutatja, hogy életrevaló kisfiú lesz. Néha csak itt ülök és nézem, ahogy táncol, meg pörög és közben dumál még a kis halandzsa nyelvén, majd ideszalad, hogy Aja Aja , megölel és megy tovább, közben huncutul mosolyog. Persze még mindig Apa az isten, de azt hiszem, hogy ez jól is van így. Gondolkodtunk, hogy vajon miért van az, hogy egyik gyerek sem ragaszkodott hozzá ennyire. Nyilván van több magyarázat rá, de ami tuti közrejátszott, hogy mikor megszületett, akkor rátették és nem rám, ez pedig biztos egy különleges kapcsott képzett köztük. Annyira jó látni, ahogy szalad hozzá, ahogy ölelgeti és amilyen szeretettel mondja, hogy “Apaaaaaaaaa”.
Hát itt tartunk most és várom, hogy hogy alakulnak a bölcsis napok.
