Ahogy már korábban írtam, ragaszkodtunk hozzá, hogy hármasban is elmenjünk nyaralni és ebben elég tervezősek vagyunk. Már januárban elkezdtünk gondolkodni rajta, hogy hova kellene és igazából nem lett volna olcsóbb itthon sem, ezért elkezdtem nézni a kuponos oldalakat és ott találtam rá egy ausztriai szállodára Dachstein-ben. 4 napra mentünk, de bőven meg tudtunk volna tölteni élménnyel egy hetet is, mert annyira csodás az a környék.

Csütörtök reggel indultunk és mivel 6 órásnak írta a tervező az utat, így pont jól jött ki, hogy kb félútnál megálltunk vásárolni Bécsnél a Primarkban. Itt nem is a vásárlás volt meglepő, hanem a mosdók, mintha valami 5 csillagos hotelben lennénk. Hihetetlen hogy ilyen létezik.

Délután megérkeztünk, akklimatizálódunk és másnap belevetettük magunkat a sűrűjébe. Sífelvonóval felmentünk a hegy tetejére, ahol már alapból csodás volt a kilátás, de Tomi kitalálta, hogy menjünk át a másik hegyre, ott lát egy “kocsmát”. Kicsit őrültnek tartottam az ötletet a 30 fokban, de úgy voltam vele, hogy hát menjünk. Ubit beraktuk a hordozóba, Tomi hátára fel és indulás. Voltak mélypontok, de az amit ott láttunk az mindenért kárpótolt. Ubi néha aludt, néha nyűglődött, néha magyarázott, de összességében úgy tűnt, hogy élvezi, bár így még nem utazott. Ott ittunk egy fröccsöt, ettünk (főleg a fiatalember) egy gőzgombócot, kicsit rohangálhatott és visszatúráztunk. Mivel az alvást nem vitte túlzásba, ezért estére megbolondult egy kicsit, de nagyon jól bírta.

Másnap jött Hallstatt, ami nekem bakancslistás hely volt évek óta. Elsőre azt mondanám, hogy nem úgy néz ki mint az agyonphotoshopolt képeken, teljesen más, de talán még gyönyörűbb. Itt is felmentünk felvonóval (Tomi egy hős, aki a tériszonya ellenére bevállalta), körbenéztünk és próbáltam mindent lefotózni, de a képek sajnos nem adják vissza az igazi látványt, Míg mi ittunk egy fröccsöt, ő sétálgatott, ismerkedett, összehaverkodott a pincérrel majd visszamentünk a városba és ott sétálgattunk, fagyiztunk. Ubi is hol a babakocsiból nézelődött, hol velünk sétált, de szerintem tetszett neki és persze folyamatosan kommentált mindent 🙂 Valószínűleg a turisták csak a központi részre koncentrálnak, de mi kiszúrtunk egy kevésbé forgalmas kis szigetet és ott volt az a pont, hogy na akkor most itt akarok maradni. 🙂 Utána még elmentünk egy erdei tóhoz, ahol a fiúk pancsolhattak, míg nekem sikerült belelépnem egy darázsba. Ubi pedig kavicsozhatott kedvére az átlátszóan tiszta vízben. Cuki volt, mert már remegett a szája a hideg víztől, de ő mégsem akart kijönni és iszonyatosan élvezte. 🙂 Ez a hely is egy rejtett kincs volt az erdő közepén 🙂

Másnap sajnos már indultunk haza, de még előtte megálltunk Salzburgban, bementünk a Mirabell-kertbe, sétálgattunk a városban, Ubi örülhetett az “Uborka-társainak”, én meg kiélhettem a Muzsika hangja imádatomat és onnan indultunk haza.

Nagyon jó választás volt Ausztria, sokkal szebb, mint gondoltam és annyira más világ. Tökéletes hely pihenni, feltöltődni, lelassulni és álmodozni.

Ubi pedig megint bebizonyította, hogy vele aztán tényleg bárhova el lehet menni. És nyilván volt hiszti mikor fáradt volt, ráadásul a foga kicsit bekavart (ami tegnap ki is bújt), de büszkeség és öröm volt látni, hogy mindenkire mosolyog, mindenkivel közvetlen, mindent!! megeszik, nem kellett miatta egyik programon sem módosítani, vagy törölni. Ha zenét hallott tapsolt, meg táncolt, a kocsiban nézelődött, vagy dumált (leszámítva a 20 perces üvöltést), ment oda az állatokhoz ( mindenki vau-vau volt, legyen az ló vagy tehén 😀 ), mindenkinek adott a kekszéből, az innivalójából. A szálloda személyzetét teljesen levette a lábáról 🙂 Csak azt sajnálom, hogy még túl kicsi, hogy emlékezzen erre. De remélhetőleg még úgyis visszatérünk 🙂