Már a múltkor is írtam, hogy szereti az áfonyát, de akkor még finoman fogalmaztam. Mondtam is neki, hogy csődbe fogunk menni, mert tök mindegy hogy reggel fél7 van vagy este, fogja a kis tálkáját, és megy a hűtőhöz, hogy tegyek bele áfonyát, ő meg addig eszi amíg van. A piacon már törzsvásárlók vagyunk és megismernek minket 🙂

Azt hiszem, hogy kimaxoltuk az eperszezont is, nagyon sokat megevett abból is, meg spárgából is. Semmi extra nem kellett neki, csak megfőzni a spárgát, egy kis mártás rá és addig ette amíg volt a tányérjában. Aztán utána a pisis pelussal húzta maga után a büdi-csíkot, de ilyenkor kit érdekel, amikor ennyi egészséges zöldséget megeszik. Jön be az őszibarack, azt is imádja. Ilyenkor tök jó lenne egy kert, ahova csak kimegyünk és azt eszik amit csak szeretne. Ami fura, hogy a joghurt már annyira nem jön be, illetve kapott pár szem málnát és az sem. Viszont paradicsom, uborka bármikor 🙂 Többször volt zöldborsóleves is friss zöldségekből, ezt is addig ette, amíg volt a tányérjában 🙂

Ebben a hónapban is volt “csodagyerek”-es viselkedése. Először az Emi konfirmációjakor, amikor a templomban tök jól bírta a 2 órás istentiszteletet. Mondjuk az segített, hogy nem kellett ülnie egy helyben, hanem a galérián játszhatott, meg volt nálam keksz, de akkor is megdicsérte őt a lelkésznő is, hogy le a kalappal. Meg volt az Eminek meglepi szülinapi bulija és alvás nélkül végigtolta azt is.

És hogy ezt ellensúlyozzam, megjelent a toporzékoló hiszti is. Egyelőre még vicces az egész és gyorsan el lehet terelni a figyelmét. remélem hamar “kinövi” és nem lesz durvább, mint most.

Megkaptuk az értesítést, hogy felvették a bölcsibe, abba amit kinéztünk, így július végén, a szülőin az is kiderül, hogy mikor kezdjük a beszoktatást. Nyilván ez attól is függ, hogy engem hogy vesznek vissza (egyelőre ez elég rosszul áll 🙁 )

Továbbra is imád a konyhában sündörögni és ő is süt meg főz. Végülis ezt látja mindkettőnktől. Sőt reggelente felül a pultra és az ő feladata, hogy választ teát a dobozból az apjának meg kávét nekem. Ez is beépült a rutinok közé, közben persze csipeget, amit talál 🙂 Ráadásul emlékszik, hogy mit hol talál, így most már önállóan kihúzza a kisszekrényt, kiveszi belőle a rumaromát meg vaníliaaromát, kiveszi a kisedényt a másik fiókból és ő is főz, meg kever meg öntöget 🙂

Már nem tudom mit írtam, hogy hány foga van, de most már elvileg 10, eléggé szétszórva. Elől még csak felül 3, alul 4, illetve kijött 3 őrlőfoga hátul. Ahhoz képest, hogy a nagykönyv szerint azok fájdalmasak, annyira nem viselte meg. Nyilván nyűgös volt, meg néha sírdogált, de nem volt az, amit mások meséltek, hogy a gyerek nem evett, meg használhatatlan volt napokig.

Ami újdonság volt az életében, hogy Apukájával elkezdték használni a futóbabakocsit és járnak futni. Bár én nem tudom, hogy bírja, de állítólag a Szigeten megnézi a csajokat, meg vissza is néz utánuk 🙂 Hiába, férfi 🙂

Voltunk strandon, bicajjal este unokatesós találkozón, a Szigeten baráti találkozón, itt voltak a nagynénjéék, meg a német nagymamája, BKV-tzunk babakocsival is, meg hordozóval is, voltunk hármasban reggelizni, szóval nem volt unalmas hónapja. Voltunk Zsuzsiéknál is, mert bár Simon már 7 hónapos, még nem sikerült találkoznunk. Vicces volt, amikor Simon nálam volt, akkor jött és bújt oda, meg őt is fel kellett vennem, hisz én az ő anyukája vagyok 🙂

Beindult a dumagépezet is, bár egyelőre még nem nagyon értjük, viszont az lejön belőle, ha fel van háborodva valami miatt 🙂 Olyan jó lenne tudni, hogy ilyenkor mit gondol, vagy mit mond, de eljön annak is az ideje. Viszont ha ennyit fog dumálni akkor is, amikor már beszél rendesen, akkor azt hiszem néha kaparni fogjuk a falat 🙂
Amire rájöttünk – mondjuk már régebben is – hogy nagyon fontos neki a mi hármas egységünk. Akkor érzi elemében magát ha mindketten vele vagyunk, akár itthon, akár máshol. Gondolom ezzel minden gyerek így van, de ahogy nő és értelmesedik, ez annál erősebben érezhető. És annyira jó, hogy lehet már vele “beszélgetni” és mindent megért. Cuki mikor reggel megcsináljuk ketten a reggelit és mondom, hogy na mehetsz Apának szólni. És akkor büszkén elindul és a saját kis halandzsa-nyelvén szól Tominak 🙂

Eljött a második névnapja is. Szándékosan nem kapott semmi nagyobb ajándékot, hanem valami olyat ami hasznos és a szívéhez is közel áll, így lett egy kutyás kis hátizsák, amit vihet majd a bölcsibe, kirándulni, nyaralni de mégis egy kutya van rajta. Este pedig elmentünk megünnepelni a keresztszüleivel, hogy ilyen csodás nevet kapott születésekor (és ahogy kb senki nem hívja 😀 ) Azt hiszem, hogy ennél jobban nem is sikerülhetett volna, ő rohangál a szabadban, mi pedig iszogattunk és beszélgettünk. Win-win 🙂