Nem akartam írni a mostani utunkról külön, de annyira sok minden történt, meg Ubi ismét annyira meglepett minket, hogy muszáj lesz. Bevallom mivel éjszaka utaztunk, ezért az oda-úttól nem féltem, inkább azért aggódtam, hogy mi lesz hazafelé.

Már izgalmasan indult a keddünk is, mert a kocsi aznap lett kész. Összepakoltunk mindent, én elmentem németre és az volt a terv, hogy Tomi megfürdeti Ubit, összeszedi a gyerekeket és jönnek értem fél9-9 körül. Majdnem össze is jött, de beragadt a csomagtartó, így még a szerelőt is útba kellett ejteni. Fél10 körül sikerült is elindulni. Összességében jó út volt, viszont Ubi nagyon sokszor felriadt, felsírt és csak simogatással aludt vissza. Megérkeztünk, megreggeliztünk és szerencsére még aludt velünk, így a május 1-jei buliba viszonylag frissen érkeztünk. Hihetetlen volt, ahogy pörgött, ahogy ment mindenkihez, nagyon élvezte, hogy szaladgálhat a kertben (igen, szalad, mert nem tud lassan menni). Többször volt, hogy a lejtős kertben pofára esett nagy sietségében 🙂 És persze a délutáni alvást is kihagyta, mert nem akart semmiről lemaradni. 🙂 Ott is hagytuk egy időre, mert a lakás amit béreltünk Airbnb-n, undorítóan koszos volt, én mondtam hogy oda még mi sem megyünk, nemhogy gyerekkel, így Tomival röpke másfél óra alatt turbótempóban kitakarítottuk.

Másnap mentünk kirándulni a gyerekekkel meg Tomi nagybátyjáékkal egy barlangba. Tomi vitte hordozóval, amit nem annyira bírt, így egy idő után kijöttünk vele és hagytuk kint rohangálni. Volt egy külsős gyereknek való park is, azt nagyon élvezte, bár amikor nem az volt, amit ő szeretett volna, akkor azért földhöz vágta magát. Másnap Tomi nagynénjével mentünk megint kirándulni egy csodás kis birtokra. Egy hatalmas kert, eléggé lerobbant házakkal, de ott is lehetett sétálni, meg felmászni fadarabokra, bár előtte eső volt és vizes volt minden, de Ubit nem nagyon zavarta. Megálltunk egy étteremben ebédelni, öröm volt nézni, ahogy eszi a főtt spárgát meg a sok zöldséget. Délután Omitól megkapta első fagyikelyhét, amit magához hűen, be is tolt 🙂

Este Flórián-nap alkalmából volt tűzgyújtás meg majális-féle, amit szintén tök élvezett. Evett, ivott, táncolt, 9-ig bírta. Viszont annyira elfáradt, hogy az 5 perces hazaúton elaludt a kocsiban és arra sem kelt fel, hogy otthon átöltöztettük 🙂

Szombaton őt otthagytuk a nagymamájánál, míg mi elmentünk vásárolni meg randizni, délután aludt egy nagyot, este pedig mentünk a szülinapi buliba. Alapból csinos volt így már ezzel levett mindenkit a lábáról. Majd meglátták, hogy MINDENT eszik és iszik, majd megszólalt a zene, meg meglátta a fényeket és ment a táncparkettre… iszonyú cuki volt és tök büszkék voltunk rá, hogy ilyen kis talpraesett meg barátságos kisfiú. Mi addig persze iszogattunk 😀 9-ig bírta itt is, utána már nagyon nyűgös volt, aludt is másnap fél7-ig. Arra sem kelt fel, hogy összepakoltunk körülötte, hogy mikor felkel, csak eszik és indulunk reggelizni, majd haza.

És a hazaút… ettől nagyon tartottam. Ubi egy olyan gyerek, aki nem tud megülni a fenekén 5 percnél tovább. Mondta is Tomi Anyukája, hogy kemény utunk lesz és reméli, hogy nem fogja végigüvölteni az utat. Én már előre sajnáltam a gyerekeket, hogy szegények ezt hogy fogják bírni. De mondtam Ubinknak, hogy azt kérem Anyák Napjára, hogy legyen jófiú és bírja ki. Nyilván megértette .. 😀 De ez a csodagyerek egy perc sírás nélkül utazott 9 órán keresztül. Ebben segített, hogy az Ottó sokat játszott vele, de amúgy aludt, evett, nézegette a mesekönyvét és szuperul elvolt. A végén csak összenéztünk Tomival, hogy ezzel a gyerekkel tényleg el lehet mindenhova menni. Valószínűleg látta, hogy a testvére is be vannak kötve, és ők is nyugodtan ülnek, így ez jó hatással volt rá is. Kétszer álltunk meg, az elsőnél hagytuk kicsit rohangálni a parkolóban, de a másodiknál annyira esett az eső meg fújt a szél, hogy csak gyorsan pelust cseréltünk és indultunk is tovább.

És ismét nagyon büszkék vagyunk rá, mert mi felnőttek is nagyon elfáradtunk ebben az 5 napban, és ő ezt a pörgést, a sok programot, a sok jövés-menést nagyon jól viselte. Sose legyen rosszabb utunk 🙂