Megy, fut stabilan. Nem is szeret már babakocsiban ülni, csak amikor elfáradt. És amikor olyan napja van, akkor nagyon ügyesen jön mellettünk és szót fogad. És van amikor nem 🙂

Megtörtént az első hajvágás. Na nem nagyon, csak volt egy Kozsó-tincse, és jobbnak láttuk megszabadulni tőle. Furán nézett, ahogy közeledtem felé az ollóval, de nem volt baja. Amikor szólok, hogy túl nagyok a körmei, akkor már automatikusan áll fel és megy a székhez, hogy akkor vágjuk le és ott sincs baja az ollóval.

Voltunk 15. havi orvosi ellenőrzésen is. Megtudtuk, hogy nem hisztis, hanem akaratgörcsei vannak 🙂 Viccesen hangzik, de nem az, főleg amikor még síkit is hozzá. Ráadásul amikor azt gondolom, hogy már nem lehet hangosabban, mert ezt tuti a földszinten is hallják, simán rátesz még egy lapáttal. De nagyon cuki volt, 80 cm, 10 kiló volt kb egy hónapja, kijött azóta még egy foga, és célegyenesbe ért még egy vagy kettő, ezt pontosan nem láttam. Megkapta a következő kötelező oltását is meg a bárányhimlő ellenit is. A háziorvos mondta, hogy most már úgy adják, hogy nem fekszenek a babák, hanem odabújnak valamelyik szülőhöz, így talán nem éri őket akkora sokk, és tényleg. Szeretem, hogy a dokink ilyen modern és nyitott kipróbálni új módszereket.

Ez a hónap sem volt eseménytelen. Voltunk újabb bicajos túrán a Tisza-tónál. Ezt nem bírta annyira jól, mint a szentendreit, ráadásul a cumiját is eldobta útközben, amiért Tominak vissza kellett menni. A végén találkoztunk Annamariékkal (Kende 3 hónappal idősebb Ubinál), vártuk, hogy majd a két fiú mit kezd egymással, de egyelőre még semmit 🙂

Az alvás gond is egyelőre megoldódott (bár a múltkor is elkiabáltam), de úgy tűnik, hogy a foga szokott bekavarni. Az még megvan, hogy 5-6 között kel, eszik és még szórakoztat minket, amíg mi fel nem kelünk 🙂

Egy újdonság volt, ami meglepő volt számunkra is, hogy eddig nem volt gond, ha otthagytuk valakinél. Tomival elmentünk a Colorrun-ra futni és arra gondoltunk, hogy ez jó alkalom, hogy Vesznáékkal legyen. Mint kiderült, miután elindultunk, szinte azonnal bevágta a durcit, megsértődött, sirdogált, nem volt hajlandó se enni, se inni, semmit se csinálni. Ilyen még soha nem volt 🙂 Úgyhogy megvan a tanulság, mivel most már nagy és megért egy csomó mindent, most kell ráfeküdni arra, hogy hozzászokjon másokhoz is. Amúgy utána cuki volt, meglátott minket és onnantól pörgött megint mint a búgócsiga 🙂

Kaja tekintetében semmi meglepő nincs, bejöttek az idény-zöldségek és gyümölcsök, és ugyanúgy imád mindent, mint eddig. A spárgás csirkés spagettiből először kiette az összes spárgát, utána jött a többi. Imádja az áfonyát és az epret. A piacon is csodájára jártak, kapott is ajándékba egy marék áfonyát az egyik árustól 🙂
Azért nem minden rózsaszín, mert ha nem az van amit ő akar, vagy valamiért rászólunk, akkor elkezd verekedni. De néha akkorát lekever, hogy még én is meglepődök. Ilyenkor nyilván megkapja, hogy ezt nem szabad, mert fáj és ha nem hagyja abba, akkor megy gondolkodni a kiságyába.

Elkezdett beszélgetni is, az Apa nagyon tisztán megvan, sőt néha bekattan és mint egy magnó folyamatosan kiabálja. De mondja már hogy autó, meg Ottó, meg Emma meg Rita (bár az utóbbit nehéz érteni). Meg hétvégén mondta hogy Egészségedre, mikor koccintottunk. Ezen azért kicsit meglepődtünk 🙂 De van zsizsi, ami a mazsola, meg továbbra is mondja, hogy köszi, meg hogy szivi. Nagyon cuki ilyenkor 🙂