Úgy gondoltam, hogy a karácsonyunkról külön írok, mert elég különlegesre sikerült.

A hangulat elkezdődött már november végén, amikor elmentünk családi fotózásra. Nem mondom, hogy tökéletesre sikerült, de a célt elértük és mindenki örült a képeknek.

Igazából a karácsonyi ötletelést már nagyon korán elkezdtük, hogy olyan ajándékot kapjon mindenki, amire vágyik és meglepetés legyen, azt hiszem ez a cél is megvalósult. Bebizonyosodott, hogy a figyelmen múlik minden.

Be kell vallanom, hogy magától a karácsonyi 4-5 nap miatt azért kicsit aggódtam, mert sokan voltunk, pörgős volt és szerettem volna, hogy minden jól sikerüljön, mindenki örüljön, mindenki jól lakjon :). Tudom, kicsit sem vagyok maximalista Mindenki kiröhögött mikor mondtam, hogy van egy táblázatunk, hogy melyik étkezésre mi lesz, és hányan leszünk, de viccet félretéve, ez rendkívül hasznos volt.

Na de eljött a 22-e, megérkeztek a tesók, majd másnap reggel Omi és Opa Micha, Ubi, meg mint akit kicseréltek, repült a boldogságtól. Nagyon cuki volt. 23-án este mentünk Battára és ott voltunk 24-én ebédre. Majd mivel a gyerekek meghívtak minket a karácsonyi istentiszteletre, így délután még beficcent egy vecsési út. Ubi megint meglepett minket, hogy milyen ügyesen végigbírta a több mint egy órás programot, incselkedett mindenkivel, tátott szájjal nézte a kórus kánonját és hangosan kacagott, amikor tapsoltunk. Tényleg mint egy csodaangyal Majd visszamentünk Battára és ott is nagyon jól bírta a gyűrődést, majdnem 9-kor ment aludni. Azt kell mondjam, hogy jobban izgatta a vacsora, mint az ajándékozás és remélem ez így is marad

25-én reggel jöttünk haza, majd jöttek a vendégek. És itt jött a legnagyobb ajándék, amire senki nem számított és pont ezért volt csodálatos, hisz megleptek minket Tomi hugáék az USA-ból. Ubit még sosem láttam ilyen boldogságosnak, pedig általában az, de itt tetőfokára hágott a hangulata. Folyamatosan kacagott, meg dumált meg ment mindenkihez, nagyon jó volt ezt látni, és most látom, hogy mennyire sokat számít, hogy kint van a családtagok fényképe a falon, mert mindenkit ismerősként fogadott és azonnal ment hozzá. Itt is jött az ajándékozás. Úgy voltunk vele, hogy neki most nem kell sok (amúgy sem), de amit kap, az legyen a mi kezünk munkája, így kapott a kockás pizsamáinkból egy takarót, és csináltunk neki matatótáblát, mindkettőben benne van minden szeretetünk. Úgy tűnik, örül mindegyiknek Kapott még egy csomó mindent, de ahhoz még túl kicsi, hogy értékelje. Boldog volt attól is, hogy velünk ebédelt és szinte ugyanazt amit a többiek is, hihetetlen, hogy milyen kis szociális lény Voltunk sétálni, másnap együtt a karácsonyi vásárban, úgyhogy azt hiszem tényleg Boldog lett az idei első közös karácsonyunk!