Augusztus végén visszakerült minden a régi kerékvágásba. Ubi visszaköltözött a szobájába, végetért a szabadságos időszak, így maradtunk ketten. Kicsit féltem az elején, hogy a sok kényeztetésnek én iszom meg a levét, de szerencsére nem történt ilyen.
Mivel már áldatlan állapotok uralkodtak egy-egy fürdés után, ezért átkerült a kiskádja a nagykádba, így nyugodtan pancsolhat, mert csak a nagykád úszik utána. 🙂 Ő is boldog, meg mi is, hogy utána nem kell takarítani.
Itt voltak Annamariék, amit furán értékelt. Egyrészt, hogy az ő játékait miért használja más, másrészt hogy az ő Anyukája és Apukája miért fogdos más kisbabát. Látszólag nem értette és nem is tetszett neki.
Mozgásban is történt változás, elkezdett kúszni, de mint valami rakéta. Egy ismerősöm kérdezte, hogy “na és szabályosan kúszik?”. Először fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent, aztán rájöttem és igen, most már szabályosan. Eleinte még barikádokat építettem párnákból, de ezt 1 hét után feladtam, menjen ahova akar, el van pakolva így általában mikor látja, hogy szabad az út, nagy boldogan a konyha felé veszi az irányt és pakolgatja az üres szódásüvegeket vagy hűtőmágneseket.
Régóta emlegetem a fogát. Még poénkodtam is, hogy észre se vesszük és egyszer csak ott lesz. Persze mindenki hülyének nézett, de tényleg így volt. Az tűnt fel, hogy ellökte a cumisüveget, de akkor már át volt törve, és pár nap múlva meg is jelent a kis recés fog. A másodikkal úgy tűnik jobban megküzd, de már az is látszólag áttörte az ínyét.
Egyre bátrabbak vagyunk a kajával, rágcsált már almát, meg kenyérhéjat, meg kóstolhatott “tiltott gyümölcsöket” is és nagyon ügyesen tudja, hogy kaja után vizet kell inni 🙂
Az éjszakák kezdenek érdekesek lenni, ugyanis pár hete felsír minden éjszaka. Eleinte azt hittem, hogy azért mert betúrja magát a sarokba és nem tud megfordulni, ezt megoldottam, volt is két nyugodt éjszakánk, de most megint kezdte. Gondolom ez is a fogához köthető.
Én kaptam új gyógyszert, ami egy sokkal gyengébb vérnyomáscsökkentő, a reggeli értékek jók is, az estiek magasak még néha, de remélem az is beáll és akkor el lehet hagyni ezt is.
Még egy érdekes dolog történt. Megszületett az unokatesóm kisfia. Eddig még semmi nincs benne, viszont az unokatesóm januári, szeptemberi gyerekkel, én szeptemberi vagyok, januári gyerekkel és mindketten ugyanabban a kórházban szültünk és ugyanazon az ágyon feküdtünk 🙂 Az élet fintora 🙂
Voltunk családi fotózáson is, amit Vesznáéktól kaptunk a keresztelőre. Hipergyorsan végeztünk, mert úgy, hogy Ubi nem aludt délután, simán végigvigyorogta az egészet 🙂 Mire a fotós kimondta, hogy megvárjuk a mosolyt, már kész is volt a kép 🙂 Hát hiába, hozzá van szokva a napi képekkel, amit a család kap minden reggel.
Jön a következő hónap, egy újabb kihívással … de erről majd a következő bejegyzésben 🙂