Nagyon eseménydús hónapon vagyunk túl. Ubi-bubi megkapta a következő oltást, ahol már szinte meg se nyikkant. Tény, hogy ügyesen eltereltük a figyelmét, de tényleg übercuki volt. Utána megvolt az első keresztanyás este, mikoris mi elmentünk színházba, de ahogy sejtettük, az égvilágon semmi gond nem volt vele. Veszna úgy várt minket itthon, hogy ő még mindig nem hiszi el, hogy ilyen gyerek létezik. De Kinga is ezt mondta, mikor itt volt.
Voltunk ismét hosszabb utazáson, lementünk Bucsára, pont aratás volt, így kimentünk a határba, míg ő a mamáékkal hesszelt, tök jól bírta ezt is. Igazából nem is tudok sok újat írni, csak szuperlativuszokban beszélni, erről a menőmanóról, aki mosolyog folyamatosan.
A fejlődésében megtörtént egy újabb fontos lépés, mert átfordul hátról hasra és nagyon örül ilyenkor magának. Alakul hasról hátra is, de ott meg sokszor beakad a keze 🙂
A legnagyobb esemény pedig 15-én a keresztelője volt, így az apukája után ő is evangélikus lett. Hihetetlen csini volt, mindenkit levett a lábáról és a több mint egy órás szertartást is a korához képest nagyon jól bírta. Persze azért a végén már nyűgösködött, de még így is nagyon ügyes volt. Annyira gyorsan jött a lelkész, hogy magáról a keresztelésről nincs is fotónk, pedig nagyon szerettem volna 🙁
Folytattuk az újabb ízek bevezetését, kapott krumplit, édesburgonyát meg zabpelyhet. Aztán lassan majd jön a többi, még mindig úgy gondolom, hogy nem sietünk sehova. Elkezdett pohárból vizet is inni, bár egyelőre még elég sok megy mellé is 🙂
Egyre többet kacag, egyre több mindenkit megismer és tök jól el van mindenkivel. Cuki, ahogy örül az ismerős arcoknak.
A türelme és nyugalma még mindig hihetetlen, reggelente fogalmunk nincs, hogy mikor ébred, mert mikor benézünk hozzá 6-6:30 között akkor általában ott fekszik az ágyában, tornázik és mikor észrevesz akkor azonnal mosolyog meg magyaráz.
Az én türelmem viszont kezd a végéhez közeledni, legalábbis ami a “hülye” kérdéseket illeti. “Milyen az anyaság?”, “Anyuék örülnek?” stb .. Nem is értem, hogy aki ezeket kérdezi, az komolyan gondolja e .. Na mindegy, túllépek rajta. A lényeg, hogy ez a kis menőmanó továbbra is megszínesíti az életünket, és ez így van jól.