Nagy változás és említésre méltó dolog nem történt, max annyi, hogy megfáztam és mivel semmit szedhetek, így kicsit szenvedtem a levegővétellel meg az orrdugulással, de a gyömbér, méz, citrom kombó sokat segített. Amire még rájöttünk, hogy Ubink csak akkor aktivizálja magát, ha kettőnkkel van .. A múltkor Rita is kíváncsi volt rá, de bevette a nyugi-tablettát és most hétvégén Battán is csak este meg reggel csinálta a szokásos tornáját.
Sokan kérdezik a nevét .. még mindig nincs, és bár a nyomás egyre nagyobb a család és barátok részéről, nem kapkodjuk el.. Van egy befutónak tűnő lehetőség, de ráérünk még.

Nem értem, hogy tud ilyen gyorsan rohanni az idő? Megint eltelt egy hét és megint nem emlékszem, hogy történt e bármi változás vagy valami speciális, ami Ubit érinti.

A szülinapi reggelemet a védőnőnél kezdtem, ahol megkaptam a megerősítést, hogy minden rendben van. Bár a szívhangot elég nehéz volt eltalálni, lévén a fiatalember elég mozgékony, de végül csak sikerült. Eddig két kilót híztam, a vérnyomásom tökéletes, szóval minden papírforma szerint halad. Mivel a hét elején elég sok édesség lecsúszott, így bebizonyosodott, hogy a cukor felpörgeti a gyerekeket (is), szóval erre majd extrán kell figyelni. Vagy jön az amit a TL-jeim mondtak, hogy milyen vicces lenne ha ennek a két kék-piros embernek egy sárga gyereke lenne.. hát szerintünk nem lenne vicces 🙂 Az esti hiperaktivitása amúgy folytatódott, majd kiderül, hogy a cukortól, vagy alapból ilyen mozgékony.
A szülinapom amúgy szuperjó volt, tele meglepetéssel .. pedig engem tényleg nehéz meglepni, de Zsuzsiéknak és Tominak is sikerült 🙂
A hétvége csak felrakta az I-re a pontot. Már régen megbeszéltük, hogy nem veszünk egymásnak semmit, hanem inkább elutazunk egy hétvégére ketten. Kicsit behergeltem magam az időjáráson, de végül minden jól alakult, voltunk palacsintázni a lányoknál és lezárásként meglett Ubi babakocsija, ami az első dolog, amit beszereztünk. Egyelőre semmi más nincs még, de szerintem időnk mint a tenger ..

Eljött a félidő utolsó hete, ami másról nem szólt, csak hogy mindenki jött, hogy úristen mekkorát nőtt a hasam. Hát végülis 25-27 centi és 400 g körül van, így persze, hogy már látszik. Én csak annyit érzékelek belőle, amit már írtam, hogy új ruhák kellenek és a mozgás felerősödött, illetve éjszakánként fel kell kelnem pisilni. De tudom, lesz ez még rosszabb is 🙂
Uborkával más nem történt a héten, viszont túlvagyunk egy elég intenzív hétvégén. Szombaton csapatépítés volt, ahol bebizonyosodott, hogy még mindig szuper csapatom van és minden hülyeségben benne vannak. Ha humorról van szó, akkor nem ismernek lehetetlent 🙂 Vasárnap pedig előrehoztuk a szülinapunkat és sikerült 18-an összegyűlni erre a csodálatos ünneplésre. Az idő nem állt mellénk, de azt gondolom, hogy a lehetőségekhez képest nagyon jól sikerült. Volt iszonyú mennyiségű kaja, jó hangulat, vicces és megható helyzetek. És a legnagyobb ajándék, hogy a gyerekek is velünk voltak és láthatóan jól érezték magukat, aminek én nagyon örülök … és Bori is 🙂 Ha úgy vesszük, kapott ő is ajándékba még három pót-unokatesót 🙂