Ez egy elég semleges hét volt, nem volt semmi kiemelendő történés. Talán annyi, hogy mindenki jön azzal, hogy milyen kicsi a hasam ennyi idősen. Ha valami lenne, akkor az az előző heti orvosi viziten kiderült volna, így nem aggódom. Nincs kőbe vésve, hogy mindenkinek egyformának kell lenni, és 20 kilót kell hízni. Mégis volt egy fontos dolog, a barátnőm – akivel elég hasonló síkon halad az életünk – kisfia úgy döntött, hogy elég volt bent és pár héttel előbb megérkezett, így pár napig eléggé aggódtam értük, de hálistennek minden rendben van és ha Kende is úgy akarja, akkor pár hét és otthon vannak.
A másik topic, ami mindenkinek a második vagy harmadik kérdése a név … kezdeném azzal, hogy még mindig nem jutottunk dűlőre. Vasárnap délután összeültünk öten és ötleteltünk, 4 db maradt a kalapban, abból lesz majd valamelyik … vagy egyik sem 🙂

Múlt héten első felében egyedül voltam, ami nem is volt túl jó, de hétvégén végre volt időnk mindenre, egymásra, a tennivalókra, kirándulásra, a családra.
Voltam nődokinál a következő esedékes vizsgálaton. A jelenlegi állás szerint január 28 a hivatalos go-live date, de mivel szerinte nagyobb mint 24 hetes, ezért lehet, hogy előbb jön. Tomi még mindig szuggerálja a 22-t. Amúgy minden rendben, épp csuklott meg szokásosan vmi edzést tartott, ezért nehéz volt látni, de végül sikerült, és minden a nagykönyv szerint áll. Néha kicsit elbizonytalanodom, hogy aki másfél-két hónappal van lemaradva mögöttem, ugyanekkora hasa van, de ha bármi lenne, az most kiderült volna. Összesen +3 kilónál járok és valószínűleg ez tényleg csak Ubi és a járulékos dolgok.

Kezdődnek újra a vizsgálatok és eljött a rettegett cukorterhelés vagy hogy hívják. Mindenki ellátott jótanáccsal, hogy mire figyeljek, mit csináljak, de kicsit túl volt lihegve (sorry). Alapból a gyógyszertárban azt mondták, hogy keverjem össze itthon a cukrot a vízzel. Meg hogy toljak bele jó sok (2-3) citromot. Hát hiba volt. Odamentem, és közölték, hogy max fél citrom mehetett volna bele, így az én koktélom a kukában landolt és mehettem új adagért. A két óra teljes kínszenvedés volt, de nem azért mert ez a lötyi annyira ihatatlan lett volna, vagy bármi bajom lett volna, hanem mert unatkoztam. De aztán eltelt, meglett az eredmény és minden rendben, bár egyelőre ez még az én megállapításom, de úgy gondolom, hogy minden eredményem tökéletes. Ubi is jól van, beállt a reggeli és aktív mozgásra, remélem azért ez majd idővel változik.

Nagy változás és említésre méltó dolog nem történt, max annyi, hogy megfáztam és mivel semmit szedhetek, így kicsit szenvedtem a levegővétellel meg az orrdugulással, de a gyömbér, méz, citrom kombó sokat segített. Amire még rájöttünk, hogy Ubink csak akkor aktivizálja magát, ha kettőnkkel van .. A múltkor Rita is kíváncsi volt rá, de bevette a nyugi-tablettát és most hétvégén Battán is csak este meg reggel csinálta a szokásos tornáját.
Sokan kérdezik a nevét .. még mindig nincs, és bár a nyomás egyre nagyobb a család és barátok részéről, nem kapkodjuk el.. Van egy befutónak tűnő lehetőség, de ráérünk még.

Nem értem, hogy tud ilyen gyorsan rohanni az idő? Megint eltelt egy hét és megint nem emlékszem, hogy történt e bármi változás vagy valami speciális, ami Ubit érinti.