Vagy tizenharmadik??? Voltunk ultrahangon, ahol a biometrikus adatok alapján már a 13.hétben vagyok, de minden más szerint 12. Szerencsére minden rendben volt, kb 10 cm, de Ficánkának köszönhetően nem láthattuk, amire már annyira kiváncsiak vagyunk. Bár Tomi állítja, hogy ő látta, de az még bármi lehetett. Meglettek a véreredmények is, ott is minden ok, semmi extrára nincs szükség. A lelet alapján a koleszterin magas, de a háziorvosom szerint ezt nem kell annyira komolyan venni, mert a betegekhez van kalkulálva. Igazából csak a genetikai vizsgálat után nyugodtan meg. Csütörtökre mondták az eredményt, és én aznap használhatatlan voltam .. szegény körülöttemlévők .. de hálistennek pénteken megkaptam azt is, és ott is az alacsony kategóriába lettem sorolva. Ez után pedig jött a legnehezebb, kezdtük a “kommunikációt”. Először a szüleimnek akartuk elmondani .. hát én nem tudom mikor voltam utoljára ennyire ideges. Az nem volt kérdés, hogy örülni fognak e, de akkor is .. Azért bennem volt egy félelem, hogy mi van ha mégsem, de szerencsére nagyon örültek. Majd utána szépen sorban jött a többi családtag és kezdtem beavatni a közeli barátokat is. Azért az fura, hogy a barátaim jobban örültek, mint bizonyos családtagjaim, de igazából átlépek rajta. Akik számítanak, azok mind örültek és tudom, hogy mellettünk fognak állni. Most, hogy ezen a hídon túl vagyunk, jön a következő, aztán pedig a legnagyobb falat .. a Vecsei-rész.