Ezen a héten kellett visszamennem a nődokimhoz. Kicsit óvatos olyan szempontból, hogy azt mondta mindenre, hogy ejj ráérünk arra még. Bár az is lehet, hogy csak laza. 🙂 Megkaptam a beutalókat, meg a jótanácsokat és elindultam a különféle utakra. Kezdődött a háziorvosnál, aki ugrált meg ölelgetett örömében. Nagyon cuki volt, tőle kaptam még egy halom beutalót. Találkoztam a védőnővel is, ő is rendkívül szimpi és kedves. Féltem, hogy majd valami idős, megkeseredett nénit kapok, de szerencsém van, azt hiszem. Meg eleve a kerületi védőnőcsoport kapott valami díjat is, így no para. A kellemetlen tünetek még mindig megvannak, de szépen lassan próbálok rájönni a taktikára és van, hogy működik 🙂 Kérdés volt még, hogy melyik vizsgálatra menjünk. Az “egyszerűbb” és olcsóbb kombinált tesztet csináltassuk, aminek az eredménye 90-95%-ban megbízható vagy van egy 99%-os eredményt hozó genetikai vizsgálat, de elég (nagyon) drága. Az előbbinél maradtunk és reméljük nem is lesz szükség a másikra.

Amúgy meg holnap indulunk nyaralni, hátha ott annyira elvonja a figyelmemet a sok szépség, hogy semmi bajom nem lesz. Ez volt tegnapelőtt is, elkísértem Tomit egy vidéki business-tripre és tök jó volt. Egyszerre dolgoztunk, és közben jól szórakoztunk. Szegeden találtunk egy elhagyatottnak tűnő hajót, ott megebédeltünk, majd folytattuk a munkát. Rájöttünk, hogy nekünk ez is megy és nagyon jól esett valami teljes mást csinálni más környezetben, mint a napi rutinfeladatok… Hát itt tartunk most.