Nem tudom eldönteni, hogy most hogy érzem magam. Talán szomorúan .. vagy csalódottan .. esetleg mérgesen vagy mind együtt és nem tudom megmondani, hogy miért. Nem gondoltam volna, hogy aki már két családi ünnepet elrontott, annak sikerül egy harmadikat is, és az amikor egy családtagomat bántják, az sokkal rosszabbul érint, mint mikor engem bántanak. Ráadásul valami nem is jó .. két nap szabi nem volt elég, vagyis arra elég volt, hogy rájöjjek, hogy mit akarok és mit nem csinálni. De a kényszer nagy úr, és nem kifogásokat keresek, csak néha mérlegelni kell. Én legalább bevallom, hogy miért nem lépek .. szánalmas de ez van, talán majd egyszer …de attól még szarul érzem magam és attól még nem nagyon akarok holnap felkelni..
Év: 2016
Sakkozzunk
A sakk érdekes játék. Fekete-fehér, mint sokszor az élet. Az a lényeg, hogy minél tovább a táblán maradjanak a főszereplők. Már akinek ez a lényeg, van egyfajta verziója, amit én gyerekkoromban nagyon szerettem, hogy minél előbb ki kell üttetni magunkat … na de azóta hivatalosan felnőttem és másik játszmát “játszom”. Itt is van egy Király. Bár a Király az utolsó, ha jól emlékszem, de megesik, hogy ő hamarabb kiesik, mint a sok Paraszt, meg a Lovasok, akik mást nem csinálnak, mint lógó nyelvvel, bólogatva ügetnek a Király után. Király mindig kell, nélküle összeomlik a birodalom, így ha az egyik lelép, jön helyette új Király. Mindig kell egy Királynő is, aki elvileg hideg és megközelíthetetlen, és a Király árnyékában éli az életet, de a Király lelépése után kinyílik és megmutatkozik az emberi, sőt meg merem kockáztatni, hogy egy igazán jófej oldala. Vannak a Bástyák .. akik én táblámon már nem szerepelnek. Ők azok, akik tartják a hátukat a Parasztok előtt, akik figyelnek, ha ellenséges haderők közelednek és visszaverik őket. Bástya nélkül nincs élet, legalábbis hosszú távon biztosan. Vannak még a Futók, akik más nem csinálnak, csak folyamatosan megmentik a loholó Lovasokat és a Királyt. A Lovasnak és a Futónak nem ártana összetartani és összejátszani, de a Lovas egy magasabb kasznak hiszi magát, és úgy gondolja, hogy a Futók vannak értük, így ha minden jól megy, ez egy idő után a vesztést okozhatja egy nagyobb akadály megugrásakor. Az okos Lovas számol a Futóival és jó stratégiai lépésekkel együtt tartja őket, nem pedig szétrobbantja, ezzel kockáztatva, hogy valamelyik kiesik. És akkor vannak a Parasztok, akik bár “senkik” de mégis ők a mindenkik. Nélkülük csinálhat bármit a mögötte álló réteg, semmire nem mennek. Ők azok, akiket senki nem becsül, és őket a legkönnyebb kiütni. Aztán meg megy a siránkozás, hogy jaj mi lesz most, attrition növekedés van, leáll a rendszer, megszűnik a védelem és utána már nem nagyon van visszaút, közeledik a vég .. a Lovasoké, a Futóké és egyszercsak a birodalomé .. És itt jön a képbe a pezsgő, mert ez így lett tervezve, mert ezt így kell …
What’s happening?
Ma reggel ismét eljutottam arra a pontra, hogy nem megyek ma sehova. Megláttam az első emaileket, és az aki eddig támogató volt és még hiteles embernek gondoltam magam körül, olyan támadójátékba kezdett, hogy minden bizalmam elszállt. Ez már akkor kezdődött, amikor egy másfél éves tervet keresztülhúztak két hete, de még hittem abban, hogy menthető a helyzet. Most már nem hiszem és most is kaptam hasonló kérdéseket, mint reggel. Sosem szerettem, amikor olyan dolgokat kérnek számon rajtam, ami még bőven az “én időm” előtt történt, és utálom, hogy mondjam meg, hogy mi történt. Hát honnan az istenből tudjam? Nyilván van tippem, de nem fogok senkit sem bemártani, inkább hagyom csöndben… Eddig azt gondoltam, hogy ezt a pár hónapot már féllábbal is kibírom, de ennyit nem ér az egész és nem fogom az embereket kockáztatni azzal, hogy olyanba kényszerítem bele őket, amivel nem értek egyet. Nagyon közel álltam ma hozzá, hogy elővegyem a telefonom és olyat tegyek, amit utána úgyis megbántam volna, de annyira nem tudom, hogy mit csináljak és hogy ezeket hogy kezeljem, hogy más kiút akkor nem volt előttem. Hálistennek délutánra annyira betáblázódtam és értelmes feladataim voltak, hogy ez ki is ment a fejemből..egészen mostanáig..
Ezer pozitív dolog..
.. legalábbis ennyivel ért most fel ez a kicsit több, mint 24 óra.
Elfogytam
Január elején ismét elkezdtem vezetni a “3 pozitív dolog” listámat, ami egyfajta életbentartás, hisz olyan nincs, hogy egy nap alatt nem történik velem 3 jó dolog … hát ez három nappal ezelőttig nagyon jól működött. Akkor volt 1, tegnap is még 1, na de ma már semmi. Azt hiszem, itt kellene most megkongatni a vészharangot, mert itt már komoly bajok vannak. Most is épp agyalok, hogy ma mi volt és próbálom átpörgetni a napomat de egyszerűen nulla… azonkívül, hogy hány makrót futtattam, vagy hány csontváz esett ki a szekrényből, ami persze engem talált el, vagy hogy találkoztam reggelivásárlás közben a tulajdonossal, azt nem annyira gondolom említésre méltónak. Valahogy mégis fel kellene dobni a napomat, mielőtt lezárom, így amíg hallgatom a lenti számot eszembe jutott, hogy tovább keresem a kis házamat. Ezt a kis ékszerdobozt egy weboldalon találtam, de véletlenül elkattintottam és a reklám másokat dobott ki. Nem tudom hányszor nyomtam F5-öt, mire újra kidobta, de hogy hol van, mennyiért árulják és mégis milyen belülről ezt nem találtam meg.. így marad az álmodozás …
