Úgy érzem, hogy ennek soha nem lesz vége. Pedig már tényleg napok kérdése és megvan minden, csak persze ami közbejöhet, az jön is. Ma akartuk megszerelni a vizcsapot, de meg se tudtuk mozdítani, így azonnal vízszerelőt kellett szereznem. Hatalmas mákom volt, hogy még ma ki tudott jönni és csütörtökön meg is csinálja, hisz pénteken összerakják a bútort és a villanyos is beköt mindent. Egyelőre még nem is merem elhinni … ez a tipikus hiszem ha látom …
Látszólag nincs különbség a két kép között, de azért van. Míg az egyiken csak a csempe van leverve, a másikon már kész van a vezetékezés, ott vannak az új konnektorok, kapcsolók .. Haladunk, lassan de biztosan. A bevásárlás kész, megvan a csempe, a járólap, a festék és eljutottam arra a szintre, hogy nem bosszankodok és nem számolgatok. Rájöttem, hogy semmi értelme. Ahogy Apukám mondja kétnaponta, megdolgoztam érte és megérdemlem. Csak lenne már kész …
Eljött végre a pillanat, amire kb 8 éve várok, ugyanis akkor költöztem be a lakásomba. Akkor annyira volt csak pénzem, hogy két szobát meg a wc-t és fürdőt felújítsam, de most végre eljutottam a konyháig is. Hónapok óta tervezgettem, de hát nem gondoltam volna, hogy ez ilyen macerás lesz és hát hogy is mondjam, a budget kicsit több lesz, mint amivel számolgattam. De most már mindegy, úgy vagyok vele, hogy megdolgoztam érte és végre egy olyan konyhám lesz, amit szeretnék. Mivel szinte a nulláról kezdjük, ezért eléggé össze kell hangolni a munkásokat, a fázisokat és hát ez elég nehezen megy ismeretlen emberekkel, de most már fizikailag is elkezdődött. Megpróbálom folyamatosan nyomon követni és fotózni, hogy bármikor vissza tudjam nézni, mennyit küzdöttem vele.
Ilyen volt mikor mindent kipakoltam belőle/róla:
Végre sikerült megnézni A nagy dobás című filmet, ami a 2008-as gazdasági összeomlásról szól, ami igaz történeten alapul. Végre egy olyan film volt, aminek bár tudtam a végét, mégis az első pillanattól az utolsóig figyeltem, izgultam és próbáltam koncentrálni, hogy mindent jól megértsek, mert azért tele van tőzsdei szakkifejezéssel és néha tényleg úgy voltam vele, hogy na ezt most nem volt világos. Nekem nagyon bejött, hogy néha kiszólt a narrátor és elmagyarázta konyhanyelven, hogy ez most a mi kis halandó világunkban mit jelent. És nem tudtam nem arra gondolni, hogy én is ugyanígy lettem átverve. Ezért is fura, hogy végig azért szorítottam, hogy legyen igazuk (miközben tudtam a végét), mert én is azok közé az emberek közé tartoztam, aki szintén utcára kerülhetett volna. Sosem felejtem el azt, amikor ültünk a szüleimnél a biztosítási ügynökkel és magyarázta, hogy nincs kockázat, hát nézzük meg az előző éves eredményeket, ilyen nem történhet, amikre én rákérdeztem. És tessék … Megtörtént. Nagyon nagyon jó film, valós, érthető és csodálatos tükör, hogy mennyire vagyunk irányítva, és mindezek mellett nagyon hiteleset alakítottak a szereplők is. Ez is többször megnézős lesz.
Tavaly megvettem a meleg futócuccaimat és azóta húztam az időt, hogy majd majd … de mindig volt kifogás. Hát most nem hisztizhettem, jött az ostor, a motiváló erő és uccu indulás. Nagyon kellemesen csalódtam magamban és az állóképességemben, hisz október 1 óta nem futottam egy métert sem, most pedig … még most sem hiszem el. Tény, nagyon fáj a térdem, meg érzem minden porcikámat, így lehet hogy kisebb léptekben kellett volna visszaszoktatni magam, de most már mindegy, merni kell nagyot álmodni és aztán irány .. Tavaly május/június környékén indultam neki, sokkal rosszabb átlaggal és sokkal kisebb távval és másfél hónap alatt megvolt a tervezett cél. Most jobbak a kondíciók, hátha a nagyobb cél is meglesz.
