Tegnap annyira elfaradtunk a semmittevesben, meg nem is voltunk olyan jol, hogy fel8kor takarodot fujtunk. Bar nem tudtam azonnal elaludni, de reggel 6kor azert csak fent voltam. Megreggeliztunk, viragot ultettunk, locsoltunk es folytattuk a pihenest.
Ma este megyunk tovabb, 2 ora kocsival a vonatig, utana pedig 10 ora ejszakai vonatozas var rank, ami delutan 4-kor meg kerdeses volt, mert addig varolistan voltunk.
Indulas elott meg elmentunk Periya csaladjahoz vacsorazni, akik annyira kedvesen fogadtak, pedig most lattak eloszor. Nem tudom mi es hogyan sugarzik beloluk, de elso pillanatban megszerettem az anyukajat.

Most erzem azt eloszor, hogy nem szeretnek innen tovabbmenni, szerettem Kata hazaban lenni, megszerettem ezeket az embereket … eleg rendesen felraktak a lecet a kovetkezo hely elott.

Ma reggel megkezdodott a “gyogyszeres kezelesem”. Eddig hos voltam, gondoltam, hogy minek nekem barmi, majd elmulik, de miutan nem volt tul nyugodalmas az ejszakam dr Szabo ugy dontott, hogy itt az ido, hogy bekeverje nekem az indiai csodaitalat, aminek a szinenel csak az ize a borzasztobb. O hisz ebben az agyagtartalmu lotyiben, ami fertotlenit is, meg fog is, ugyhogy egy probat meger. Nagy gaz nincs, mert az etvagyammal minden rendben, talan egyszerubb es gyorsabb is lenne a regeneralodas, ha nem ennek, dehat azt meg hogy…
Ettol az elet persze megy tovabb. Reggel 6-kor mikor lementem mar ki volt keszitve a tejeskavem – lehet, hogy ez sem a legjobb otlet ilyenkor – majd kiultem a hintaba olvasni, kozben megneztem a napfelkeltet, ami hihetetlen gyonyoru volt.

7 korul indultunk fel a hegyre, megnezni az itteni guru regi kis hazikojat. Mit ne mondjak, nem kicsit faradtam el az uton, de olyan volt az egesz, mint egy vadaspark. A szokasos apro majmok mellett mokusok rohangaltak, lattunk masfajta majmokat, amik akkorak mint en, es borzalmas hangot adnak ki magukbol, lefele meg lattunk vaddiszno-csaladot.

Kb mire hazaertunk Periya is itt volt a reggelivel, anyukaja csinalt dosat (olyan mint a palacsinta csak rizslisztbol) meg hozza szoszokat. O amugy Periya, ahogy Kata hivja, the big baby 🙂 Es tenyleg olyan ..

Ez mind volt a mai programunk. Ugy dontottunk, hogy ma a nemcsinalunksemmit nap lesz. Aludtam, olvastam, ultem a hintaban es neztem a hegyet, meg a kerteszt, ahogy ultette a fuvet .. es persze probaltam 20 percenkent inni a “csodaitalbol”, ami nem nagyon akar fogyni .. ilyen hasznos dolgokra jutott ido. Ki is olvastam a konyvemet, igy nem tudom mi lesz velem mostantol.
Felmerult, hogy nem is megyunk tovabb, olyan jo ez a nyugalom, de azert csak erdekel a nyugati part is.

Arra ebredtem reggel, hogy valami eles hang jon valahonnan nagyon kozelrol. Ismeros volt, de nem tudtam hova tenni, majd rajottem, hogy hol hallottam utoljara: a margitszigeti futasokon, az allatkertben a pava mindig ilyen hangot adott ki, a hisztis k .. . Mint kiderult, itt nem verebek meg galambok vannak a kertben, hanem pavak. Probaltam lefotozni oket, de azert nem annyira batrak, hogy ezt hagyjak. A hely az maga a paradicsom, mintha a dzsungel kozepen lenne egy haziko, ami egyszeru, de nagyon izleses. Enyem a felso resz egy szobaval, furdovel es hatalmas terasszal, nem mellekesen az agybol latom a napfelkeltet.

Reggeli utan megfoztuk az ebedet, majd bementunk a varosba adminisztralni, hogy itt vagyok. Indiaban sokkal szigorubban veszik a bejelentest mint mashol, egy csomo adatot elkernek, nemcsak az utlevel meg vizum reszleteit, hanem, hogy hol voltam ezelott, hova megyek innen, mikor jottem ide es meddig maradok, otthon hol lakom meg ilyenek, azert, hogy a turistak utjat vegig tudjak kovetni. Amugy motorral mentunk, de itt nem ismerik a bukosisakot, igy eleg fura volt 🙂 sot lattam olyat, hogy a gyerek ult elol, mogotte apu, mogotte meg 1 gyerek, mogotte pedig anyu 🙂 minek ide csaladi auto, ha egy motor is megteszi 🙂
Ebedre perzsa modszer szerint fott rizs es zoldseg keszult, nagyon izlett, majd jott a kave amit Periya hozott.

Mondta neki Kata, hogy reggel kavet iszom, es mivel anyukaja nagyon jot foz, hozott nekem, de addigra mar megittam egyet. Annyira kedves fiatalember, mindig mosolyog, sugarzik belole a joindulat meg a nyugalom. Pont ilyen emberre lenne szuksege a felgyorsult multivilagnak, aki kibillenti a mokuskerekbol. Csak le kell ultetni a Loungeban es amikor valakit eppen felhuznak, az odamegy hozza es csak a tekintetevel lenyugtatja.
Delutan csendes pihit tartottunk, csak kint olvastam a teraszon es elveztem a semmittevest meg a nyugalmat.
Este pedig elmentunk az itteni Ashramba megnezni ket enekes szeanszot, az elsoben voltak a vedak (ezt valahol mar hallottam, hogy a Vedak eneke, de nem remlik, hogy hol), utana pedig kantalas volt, egy strofat a nok enekeltek, egyet a ferfiak. Nekem olyan volt, mintha enekkel flortolnenek egymassal, de Kata szerint nagyon felrement nalam valami, ha ez jott at 🙂

Amugy a kert tele volt majommal, ott ugraltak korulottunk, foleg, hogyha kaja kerult elo.

Az idojarasrol roviden .. olyan ido van, hogy reggel 8-kor kiteregettunk, 10-kor be lehetett szedni .. es ez mar a lehules …

A tegnapi 12 oras utazas utan azt hittem, hogy reggel ki sem lehet robbantani az agybol, de 6kor mar kukorekoltam. Mivel este keson erkeztunk, nem tudtam hova jottunk, reggel viszont elem tarult maga a csoda.

Aurovill varosa 1968-ban epult, csak 2500-an lakjak es tobb mint 30 orszagbol erkeztek ide emberek. A vilagi neve Aurovill Universal City, mert az egesz egy nagy kommuna, az energiaszuksegletetuket megujulo energiaforrasbol teremtik elo, 4 zonara van osztva: kereskedelmi, ipari, nemzetkozi es lakonegyed, ezek megjelenitik az ember 4 alapszuksegletet. A celjuk az, hogy egyszer ez legyen a jovo varosa. Mi a New Creation nevu helyen laktunk, ami sok kis bungallo egy erdo-feleben.

Reggeli kozben mondtam Katanak, hogy itt szivesen el tudnek kepzelni egy honapot (csak a kakasok ne szaladgalnanak szabadon), hatalmas a csond, a nyugalom, a tisztasag mindez zoldovezetben, iszonyatosan megfogott, teljesen beleszerettem. Van sajat iskolajuk, ovodajuk, mindent megoldanak maguknak. Majd bereltunk egy robogot (400Ft-ert!!!) es elindultunk megnezni a Matrimandirt, ami egy spiritualis meditacios kozpont a varos szelen. Szerintem ez egy jo foto lett, megha Kata nem szereti magat fotoztatni, de igy jart . 🙂

Bemenni nem tudtunk, mert aki bemegy, annak meditalnia kell, arra meg se idonk, se affinitasunk nem volt.

Innen mentunk vissza, mert a sofor, Raju jott ertunk es indultunk Ponducherrybe, ami regen francia fennhatosag alatt volt, igy van egy indiai es egy francia resze, sejtheto, hogy melyik hogy nez ki 🙂 De meg elotte megalltunk egy vegan boltban, en kaptam egy gyomberes citrom juicet, ami allitolag jo a gyomromnak, meg vettunk ezt-azt. Hihetetlen, hogy itt 200-300 Ft-ert olyan vegan sutik vannak, hogy csak neztem, egy csokitorta hirtelen be is ugrott a taskamba. Ugyanigy jartam Ponducherryben is. Kata mar napok ota mondja, hogy nem mehetek haza kasmir sal nelkul oda a hidegbe, hisz otthon aranyarban merik .. hat itt is a szokasos limitemen kivul volt, de ugy voltam vele, hogy megerdemlem. Elmentunk zoldsegeshez is, ahol ugy viselkedtem, mint egy gyerek, a zoldsegek meg gyumolcsok egy reszet meg eletemben nem lattam, igy ahogy mentunk csak azt lehetett hallani, hogy ez mi? es ez mi? Sokat meg is vettunk ezek kozul, igy hamarosan megtudom mik is ezek. Meg leszaladtunk a tengerpartra es indultunk “haza” Tiruvannamalaiba.

Amugy Ponducherry egy hatalmas motorosparadicsom, mindenki motorral kozlekedik, utoljara ilyet Key Westen (FL) lattam.

Reggel indultunk tovabb, de elotte meg meg akartam nezni a Gangesz tulpartjan feljovo napot. Csodalatos volt, a pillanat, amiert megerte felkelni elobb.

Viszonylag hamar kiertunk a repterre, ahol szinten pozitiv elmeny ert, az egyik securitys no annyira kedves volt velem, o volt eddig az elso, akivel szivesen szoba alltam, es amig lecsekkolt ki is faggatott, hogy honnan vagyok, mit csinalok itt, hogy tetszik, es nem volt eroszakos, mint az eddigiek. Eloszor Mumbaiba repultunk, ott megebedeltunk es indultunk tovabb Chennaiba. Egy idore eleg is volt a repulesbol, most 10 napig nem kell gepre ulnom halistennek. Onnan tovabbtaxiztunk Aurovill-be, ami 2,5 orara van Chennaitol es ami szinten csodalatos elmeny volt. Itt mar autopalyan mentunk, ugyhogy tudtunk repeszteni. A tukrot nem ismerik, alapbol kozepen mennek es csak akkor huzodnak le, ha a sofor rafekszik a dudara. (Elore szolok, hogyha valaki otthon dudalni mer mellettem, azzal nem tudom mit csinalok. ) Az autopalya tele van motorosokkal, nem tudom, hogy ok hogy nem felnek, hogy valaki elcsapja oket, es itt is siman mennek a ket savon harman. Es az, hogy nincs vilagitas kapcsolva, az mar nem is szamit.

Tobbeknek a masodik kerdese azutan, hogy hogy tetszik az, hogy hogy vagyok. Azt kell hogy mondjam, hogy ahhoz kepest, amilyen helyeken es korulmenyek kozott voltam eddig, tok jol. Azert erzem, hogy leteznek a belso szerveim, neha igazan meg tudjak mutatni magukat, amikor belenyilall, de messze nem vagyok meg az elpatkolas hataran, es most mar kulturaltabb korulmenyek kozott leszek. Azert jo, hogy hoztam palinkat meg nogradi ropit ;).