Fajo szivvel, de reggel elkoszontunk a szallasadoinktol, es elindultunk a buszpalyaudvarra. Remenykedtunk, hogy uj busszal jovunk, de nem .. az az igazi indiai busz, racsos ablak, tomeg, kicsi hely .. el is felejtettem fotozni a sokkban. A kapucnis pulcsim megint megmentett, mert meg hajnal volt, gyorsan mentunk, es attol feltem, hogy megfazik a fulem, de talan igy megusztam. Fel8-kor mar a szallason voltunk .. hat nem olyan, mint az elozo, de cuki ez is. A szoba kifejezetten romantikus 🙂

Gyors reggeli, amit meg az elozo helyen Daniella csomagolt, aztan megkerestuk a helyi IBUSZt, hogy milyen csonakazasi lehetosegek vannak a csatornaban, 9kor pedig mar uton voltunk az autoval a “dzsungelbe”, Munroe Islandre.

Ket orat csorogtunk a vizen a palmafak kozott (…), egyszer megalltunk, hogy megnezzuk, hogy sodorjak kokuszbol a vastag kotelet, egyszer meg megbontottak egy kokuszt, megittuk a levet meg megettuk a belet. Nekem izlett igy is, de Kata kiszurta, hogy nem volt friss.

Gyors ebed, majd elmentunk az itteni Shopping Centerbe. Annyira jol sikerult, hogy egy jegkremmel jottunk ki 🙂 Bementunk tobb boltba is, de ugy tapadtak rank az eladok, mintha rank lenne irva, hogy lopni jottunk. Meg megfogtam egy ruhat, hogy megnezzem es azonnal levettek egy masikat is .. Ugyhogy feladtuk, es hazajottunk pihenni.

Mivel ez pedig az utolso estenk, ugy gondoltuk, legyen a bucsuvacsi kulonleges, ezert elmentunk a kb 5 percre talalhato 4 csillagos szalloda ettermebe, allitolag itt van a legjobb keralai kaja. Tenyleg nem volt rossz .. Az eloetel karfiol volt:

A foetel appam valami zoldseges cucc-cal

A desszert meg vmi grizes golyo cukorszirupban:

Lassan itt a vege, meg egy napunk van, ami ha bejon a terv, akkor nagyon jo es  kulonleges lesz, aztan var ram a 24 oras hazaut .. holnap ilyenkor mar repulok Chennai fele ..

Csodalatos napra ebredtunk ma is. Varjukarogas, hullamcsapkodas, palmafak .. mi kell meg? Kaptunk igazi keralai reggelit, home made (appam – feher lepeny, csicseriborsos chutneyval, friss gyumolcs meg az elmaradhatatlan tejeskave).

Majd lementunk setalni a partra. Szep meg minden, csak ezek az indiaiak a partra jarnak vegezni a nagydolgukat, igy figyelni kell az aknakra seta kozben 🙂

Tul sok minden nem tortent, uldogeltunk a teraszon, a parton, Leonard Cohen dalokat hallgattunk, Kata meselt az elmult 20 everol … eltelt az ido. Mikor kicsik voltunk, nyaranta sokat voltunk egyutt, de amint elkezdodott ez az utazos spiritualis elete, el is szakadtunk egymastol. Neha beszeltunk, nagyon ritkan talalkoztunk, igy most sok mindent elmeselt …

Aztan megint elvoltam a fuggoagyban, neztem a tengert, hallgattam a palmak susogasat, elmelkedtem … majd jott az ebed. Nagyon izletes volt (cekla, papaya, rizs), de … Anno a Twilightban mondta az egyik vampir az allatverre, hogy csillapitja az ehseget, de jol soha nem laksz tole. Na hat igy erzek en is.

Delutan folytattam a fuggoagyban fekvest es szugeraltam a tengert, hatha jonnek a delfinek, mivel sajna nem mondhatom, hogy “en meg delfinul tudok”, ezert ez nem annyira jott be, de jol elszorakoztattam magam, a varjak azt jatszottak, hogy odaalltak a vizhez, es mikor jott a hullam felugraltak.. hat es ezt neztem vagy fel oraig ..
Csinaltam videokat is, de csak Instagramra tudtam feltolteni.

Termeszetesen nem maradhatott ki a giccses naplemente sem, ma tisztabb volt, mint tegnap.

Holnap pedig Diwali, ami az indiaiak legnagyobb unnepe, ennek oromere pedig a szallasadok szerveztek tuzijatekot, meg volt csillagszoro. kis csaladias unneples a 6 szoba vendegeivel a parton! Ugyhogy Happy Diwali! 🙂

Mielott idejottunk, lecsekkoltam ezt a szallast fbon is, meg tripadvisoron is, es nem ertettem, hogy adhatott mindenki maximalis pontot, es olyan kommenteket irtak, hogy mondom ilyen nincs … de van … nekem ilyen kiszolgalasban meg nem nagyon volt reszem .. nagyon odafigyelnek minden reszletre, megsem tolakodoak, ha kell riksat hivnak, kint fekudtem a fuggoagyban, megkerdeztek, kerek e kavet ..figyelnek arra, milyen programot szeretnek, milyen kajat ennenk .. hihetetlen .. Annyira maradnek meg .. De hajnalban indulas tovabb ..

Azt hittem, hogy mar nem tortenik semmi tegnap, de megis. Kata jott, hogy Madhurananda Swamiji, aki az Ashram vezetoje hiv minket, szeretne elkoszonni es adni Prasadot (nincs magyar forditasa, ajandek, csomag, aldott vmi). Mint mindig kerdeztem, hogy mit kell csinalnom, de mondta, hogy semmit. Ehhez kepest kaptam egy 10 perces beszedet, ami nagyon megtisztelo volt, hogy ram, egyszeru hangyara energiat szan, illetve ezzel a kis csomaggal engedett minket utra, amitol teljesen meghatodtam.

Reggel megint koran keles es indultunk tovabb delre. Az allomason megint latvanyossag voltam, mert nem eleg a faradt europai fejem, meg ugy is neztem ki, mint egy malhas: huztam a borondot, egy kishatizsak elol, egy nagyhatizsak hatul. Valahogy igy 🙂

Plusz vettem a kavet es azt ertettem, hogy 70 rupees en meg adtam egy szazast, de a fiatalember furan nezett, mint kiderult, 7 rupees-ba (30Ft) kerult. Azt szerintem meg nem emlitettem, hogy itt milyen tisztasag van, ossze sem lehet hasonlitani az eszaki resszel. Raadasul a palmafak latvanya is sokat dob a hangulaton. Az egyetlen nehezseg – es tenyleg nem panaszkodni akarok – a paratartalom, de ezzel siman egyutt tudok elni.

Na de a vonatut .. egy ideig nem vagyom vonatra, minden bajunk volt. Az volt a szerencsenk, hogy be tudtunk kuckozni, igy senki nem zavart minket. Volt 10 orank, hogy elussuk az idot, igy ettunk, aludtunk, nezelodtunk, beszelgettunk, es ez kezdodott elolrol 🙂

Majd 5 korul vegre megerkeztunk. Csodalatos a hely, mint valami kis paradicsom a tengerparton. Egy nemet no osszeszedett egy kis indiait, es megcsinaltak ezt a csaladi panziot. Tenyleg gyonyoruseges es csak egy kapu valaszt el a parttol.  Azt mondtak, hogy ma egy csomo delfin ugralt, remelem, holnap is lesz. Ugysem terveztunk sehova menni, csak itt henyelunk majd.

Meg romantikusan megneztuk a giccses naplementet, majd elmentunk vacsizni a varosba.

Nem biztos, hogy a jo helyre mentunk, kicsit puccosnak tunt, de a kaja jo volt.

Viszont eleg erdekesen neztek rank, hogy bejott ket lany az indiai ferfiak koze es vegigrohogtek a vacsorat … nem is nagyon tartoztattak minket, azonnal hoztak a szamlat 🙂

Reggel jott a kovetkezo program, viragot kellett vinni a szenteknek (itt 3 van), ez egy kb 5 perces procedura, majd mivel reggeliig volt meg ido, bementunk Ram-ra. A harom szentnek itt van a sirja, kulonbozo kishazakban, es fel orat a nok, fel orat a ferfiak jarjak korbe es eneklik a mar emlitett mantrat.

Kb a masodik kornel ereztem, hogy potyognak a konnyeim, fogalmam sincs mi tortent, valoszinuleg kijott egy adag feszultseg, vagy ki tudja, es nem tudtam abbahagyni. Mindenki nezett, hogy na idejott ez az europai kislany es egyreszt nem ertettek mi bajom van, masreszt meg megertoen mosolyogtak. Es ez folytatodott reggeli alatt is. Persze Kata reakcioja boritekolhato volt, o ennek nagyon orul, mert ez a megtisztulas jele. 🙂

Maga az Ashram egy nagy teruleten elhelyezkedo “park”, van foepulet, vannak a szentek sirhelyei (a kishazak) egy nagy ebedlo es blockok az itt lakoknak es ide erkezo vendegeknek.

Szallasdij nincs, mindenki annyit adomanyoz, amennyit gondol. Amugy gyonyoru, nyugodt kornyezet az egesz es egesz nap innen vagy onnan szol a mantra. A szobank is tiszta, de egyszeru. Ami fura, hogy nincs zuhanyzo. Tobb helyen volt mar ilyen, hogy a nagy vodorbe kell engedni a meleg vizet, a kicsivel meg locsolni magadra.

P.s. most mar azert ennek egy kis rantott hust 🙂

A 12 oras vonaut – amit en 10nek hittem – vegul 14 lett. Kicsit paraztam ettol az ejszakai vonatozastol, de nem kellett volna. Fel11-kor felszalltunk es szerintem en 45-kor mar aludtam egeszen reggel 7-ig. Azt sem vettem eszre, hogy a fulketarsaink valamikor hajnalban tavoztak. Annyi volt csak, hogy en aludtam felul es ott ment a legkondi, de felvettem a pulcsimat, kapucni a fejemre es mar aludtam is.
Az egyik allomason, ahol tobbet allt a vonat, Kata leszallt, szerzett reggelit, igy elvoltunk.

Az egyetlen kihivas az a wc volt, mondtam, hogy no way, hogy en oda bemegyek .. meg otthon sem, hat meg itt, es vegul ki is birtam.
Pont ebedre erkeztunk meg az Kanhangadba, az Anandashramba (nincs magyar megfeleloje, en kolostornak mondanam, de azert messze nem az). Mar elore mondtam, hogy en nem szeretnem, ha barmi ram lenne eroltetve, ha ez a spiritualis dolog erdekel, akkor majd en keresem a lehetosegeket – bar ez eddig egyelore meg nem tortent meg. Na de az ebed: ferfiak es nok kulon asztalnal ulnek, rizs volt, ketfele zoldseges szosszal. Hat mit is mondjak .. pont tegnap errol beszeltunk Esztivel .. szoval nem birnam mindennap ezt enni, most is csak a felet sikerult, es mivel nem annyira illik ott hagyni, igy Kata megette a maradekot. Raadasul itt nincs evoeszkoz, el lehet kepzelni mennyit benaztam es ugye csak jobb kezzel lehet az etelhez erni.
Vannak amugy kotelezo programok, amin mindenkinek reszt kell venni .. ez is challenging, de mi vesztenivalom van? Addig amugy amig az ember nem probal ki valamit, nem tudja, hogy tetszik e .. Este pl naplezaro programkent egy “sri ram jai ram jai jai ram” mantrat enekeltek/tunk 45 percig. Szerencsere tele volt a hely franciakkal, igy nem ereztem magam annyira kivulallonak.

De amugy aki repetetivnek erzi a munkajat, azt befizetnem ide egy hetre …