Van egy szín, amit egyszerre gyűlölök és ugyanakkor hihetetlenül vonz (legalábbis a szememet mindenképp). Nem tudom, hogy azért, mert a hálószobám is ilyen, vagy más miatt, de már messziről kiszúrom, ha ilyen színű objektum közeledik, főleg ha a körülötte lévő környezet is ismerős. Tudom, ilyenkor más irányba kellene néznem, de kellően mazochista vagyok és nem tudom levenni a tekintetemet, így ezzel meg is volt a mai csúcspont-mélypont.
Év: 2016
MU
Egy kép, ami többet mond ezer szónál!
Csönd vs bölcsesség
Úristen hányszor hallottam életemben, “hogyha csöndben maradtál volna, bölcs maradtál volna”. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül, de akkor a lázadó énemet és a magas igazságérzetemet nem érdekelte, mondtam, amit gondoltam. Talán abból is látszik, hogy múlik az idő(m), hogy már nem megyek bele ilyenekbe. Úgy tűnik, ez a hónap arról szól, hogy próbálom befogni a számat és nem húzom fel magam olyanon, amin felesleges. Nagyon sok dolog zavar a munkahelyen, nagyon sok ember viselkedését, hozzáállását én nem tolerálnám, de vannak helyzetek, amiket nem nekem kell megoldani. A kedvencem a “lead by example” de mindezt hogy, ha az aki mondja sem tartja be. Vagy őrülten bosszant, ha valaki késik egy meetingről, de nem én vagyok a vezetője, hogy ezt szóvá tegyem. Vagy van olyan téma, ami pont egy évvel ezelőtt volt aktuális, nyilván semmi nem változott abból, amit akkor beígértek, ergo most ugyanabban a szituban vagyunk és megy az “őrjöngés”. Én meg csak csöndben ültem és hallgattam, ahogy agonizálnak. Vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni, akkor meg minek fektetünk bele energiát? Azt hiszem talán ez a legnagyobb tanulság, hogy annyira kevés energiánk van, hogy nagyon meg kell gondolni, mibe fektetjük és hogy gazdálkodunk vele. Nyilván ezek a helyzetek máshogy voltak tavaly kezelve, de akkor minden más volt, így most nekem is ehhez kell alkalmazkodni és nem beleszólni abba, ami nem tetszik. Érdemesebb sodródni az árral, hátha útközben véletlenül/váratlanul valami kis csoda történik.
Sors vs természet
Tipikus közhely, hogy majd a sors megoldja, a természet tudja a dolgát, aminek meg kell történni, az meg is történik stb.
A hónap elején kicsit selejteztem/pakoltam a lakásban és azon gondolkodtam, hogy mi legyen ennek a virágnak a sorsa. Ancsi felajánlotta, hogy elviszi, de úgy voltam vele, hogy rábízom a természetre, ha nincs helye az életemben, akkor majd elszárad. Erre mi történik??? Két nap múlva elkezd virágozni ..
Post
Érdekes dolog ez a facebook, és az is hogy ki mire használja. Én kb arra, hogy látom, hogy kivel mi történik, illetve,hogy bármikor bárkit elérek. Van, aki megoszt mindent (akár ész nélkül), van aki önmagát marketingeli, tele van bolondabbnál bolondabb emberekkel. És sokszor van, amikor mindenféle játékra invitálnak minket. Talán most először van olyan,hogy beszálltam én is egybe, ez pedig, hogy osszunk meg magunkról 15 évnél régebbi képeket. Szerintem ez cuki ötlet, sok ismerősünk van, de a többséget felnőtt korukban ismertük meg, miért ne tudhatnák, hogy milyenek voltunk kicsinek, fiatalnak. Amíg válogattam a képeket, jókat mosolyogtam, mert mindegyikhez kötődik egy-egy emlék. Mindezt pedig megosztottam, de azt hiszem egy ideig le is tudtam a magamról való posztolgatást.