A 12 oras vonaut – amit en 10nek hittem – vegul 14 lett. Kicsit paraztam ettol az ejszakai vonatozastol, de nem kellett volna. Fel11-kor felszalltunk es szerintem en 45-kor mar aludtam egeszen reggel 7-ig. Azt sem vettem eszre, hogy a fulketarsaink valamikor hajnalban tavoztak. Annyi volt csak, hogy en aludtam felul es ott ment a legkondi, de felvettem a pulcsimat, kapucni a fejemre es mar aludtam is.
Az egyik allomason, ahol tobbet allt a vonat, Kata leszallt, szerzett reggelit, igy elvoltunk.

Az egyetlen kihivas az a wc volt, mondtam, hogy no way, hogy en oda bemegyek .. meg otthon sem, hat meg itt, es vegul ki is birtam.
Pont ebedre erkeztunk meg az Kanhangadba, az Anandashramba (nincs magyar megfeleloje, en kolostornak mondanam, de azert messze nem az). Mar elore mondtam, hogy en nem szeretnem, ha barmi ram lenne eroltetve, ha ez a spiritualis dolog erdekel, akkor majd en keresem a lehetosegeket – bar ez eddig egyelore meg nem tortent meg. Na de az ebed: ferfiak es nok kulon asztalnal ulnek, rizs volt, ketfele zoldseges szosszal. Hat mit is mondjak .. pont tegnap errol beszeltunk Esztivel .. szoval nem birnam mindennap ezt enni, most is csak a felet sikerult, es mivel nem annyira illik ott hagyni, igy Kata megette a maradekot. Raadasul itt nincs evoeszkoz, el lehet kepzelni mennyit benaztam es ugye csak jobb kezzel lehet az etelhez erni.
Vannak amugy kotelezo programok, amin mindenkinek reszt kell venni .. ez is challenging, de mi vesztenivalom van? Addig amugy amig az ember nem probal ki valamit, nem tudja, hogy tetszik e .. Este pl naplezaro programkent egy “sri ram jai ram jai jai ram” mantrat enekeltek/tunk 45 percig. Szerencsere tele volt a hely franciakkal, igy nem ereztem magam annyira kivulallonak.

De amugy aki repetetivnek erzi a munkajat, azt befizetnem ide egy hetre …

Tegnap annyira elfaradtunk a semmittevesben, meg nem is voltunk olyan jol, hogy fel8kor takarodot fujtunk. Bar nem tudtam azonnal elaludni, de reggel 6kor azert csak fent voltam. Megreggeliztunk, viragot ultettunk, locsoltunk es folytattuk a pihenest.
Ma este megyunk tovabb, 2 ora kocsival a vonatig, utana pedig 10 ora ejszakai vonatozas var rank, ami delutan 4-kor meg kerdeses volt, mert addig varolistan voltunk.
Indulas elott meg elmentunk Periya csaladjahoz vacsorazni, akik annyira kedvesen fogadtak, pedig most lattak eloszor. Nem tudom mi es hogyan sugarzik beloluk, de elso pillanatban megszerettem az anyukajat.

Most erzem azt eloszor, hogy nem szeretnek innen tovabbmenni, szerettem Kata hazaban lenni, megszerettem ezeket az embereket … eleg rendesen felraktak a lecet a kovetkezo hely elott.

Ma reggel megkezdodott a “gyogyszeres kezelesem”. Eddig hos voltam, gondoltam, hogy minek nekem barmi, majd elmulik, de miutan nem volt tul nyugodalmas az ejszakam dr Szabo ugy dontott, hogy itt az ido, hogy bekeverje nekem az indiai csodaitalat, aminek a szinenel csak az ize a borzasztobb. O hisz ebben az agyagtartalmu lotyiben, ami fertotlenit is, meg fog is, ugyhogy egy probat meger. Nagy gaz nincs, mert az etvagyammal minden rendben, talan egyszerubb es gyorsabb is lenne a regeneralodas, ha nem ennek, dehat azt meg hogy…
Ettol az elet persze megy tovabb. Reggel 6-kor mikor lementem mar ki volt keszitve a tejeskavem – lehet, hogy ez sem a legjobb otlet ilyenkor – majd kiultem a hintaba olvasni, kozben megneztem a napfelkeltet, ami hihetetlen gyonyoru volt.

7 korul indultunk fel a hegyre, megnezni az itteni guru regi kis hazikojat. Mit ne mondjak, nem kicsit faradtam el az uton, de olyan volt az egesz, mint egy vadaspark. A szokasos apro majmok mellett mokusok rohangaltak, lattunk masfajta majmokat, amik akkorak mint en, es borzalmas hangot adnak ki magukbol, lefele meg lattunk vaddiszno-csaladot.

Kb mire hazaertunk Periya is itt volt a reggelivel, anyukaja csinalt dosat (olyan mint a palacsinta csak rizslisztbol) meg hozza szoszokat. O amugy Periya, ahogy Kata hivja, the big baby 🙂 Es tenyleg olyan ..

Ez mind volt a mai programunk. Ugy dontottunk, hogy ma a nemcsinalunksemmit nap lesz. Aludtam, olvastam, ultem a hintaban es neztem a hegyet, meg a kerteszt, ahogy ultette a fuvet .. es persze probaltam 20 percenkent inni a “csodaitalbol”, ami nem nagyon akar fogyni .. ilyen hasznos dolgokra jutott ido. Ki is olvastam a konyvemet, igy nem tudom mi lesz velem mostantol.
Felmerult, hogy nem is megyunk tovabb, olyan jo ez a nyugalom, de azert csak erdekel a nyugati part is.

Arra ebredtem reggel, hogy valami eles hang jon valahonnan nagyon kozelrol. Ismeros volt, de nem tudtam hova tenni, majd rajottem, hogy hol hallottam utoljara: a margitszigeti futasokon, az allatkertben a pava mindig ilyen hangot adott ki, a hisztis k .. . Mint kiderult, itt nem verebek meg galambok vannak a kertben, hanem pavak. Probaltam lefotozni oket, de azert nem annyira batrak, hogy ezt hagyjak. A hely az maga a paradicsom, mintha a dzsungel kozepen lenne egy haziko, ami egyszeru, de nagyon izleses. Enyem a felso resz egy szobaval, furdovel es hatalmas terasszal, nem mellekesen az agybol latom a napfelkeltet.

Reggeli utan megfoztuk az ebedet, majd bementunk a varosba adminisztralni, hogy itt vagyok. Indiaban sokkal szigorubban veszik a bejelentest mint mashol, egy csomo adatot elkernek, nemcsak az utlevel meg vizum reszleteit, hanem, hogy hol voltam ezelott, hova megyek innen, mikor jottem ide es meddig maradok, otthon hol lakom meg ilyenek, azert, hogy a turistak utjat vegig tudjak kovetni. Amugy motorral mentunk, de itt nem ismerik a bukosisakot, igy eleg fura volt 🙂 sot lattam olyat, hogy a gyerek ult elol, mogotte apu, mogotte meg 1 gyerek, mogotte pedig anyu 🙂 minek ide csaladi auto, ha egy motor is megteszi 🙂
Ebedre perzsa modszer szerint fott rizs es zoldseg keszult, nagyon izlett, majd jott a kave amit Periya hozott.

Mondta neki Kata, hogy reggel kavet iszom, es mivel anyukaja nagyon jot foz, hozott nekem, de addigra mar megittam egyet. Annyira kedves fiatalember, mindig mosolyog, sugarzik belole a joindulat meg a nyugalom. Pont ilyen emberre lenne szuksege a felgyorsult multivilagnak, aki kibillenti a mokuskerekbol. Csak le kell ultetni a Loungeban es amikor valakit eppen felhuznak, az odamegy hozza es csak a tekintetevel lenyugtatja.
Delutan csendes pihit tartottunk, csak kint olvastam a teraszon es elveztem a semmittevest meg a nyugalmat.
Este pedig elmentunk az itteni Ashramba megnezni ket enekes szeanszot, az elsoben voltak a vedak (ezt valahol mar hallottam, hogy a Vedak eneke, de nem remlik, hogy hol), utana pedig kantalas volt, egy strofat a nok enekeltek, egyet a ferfiak. Nekem olyan volt, mintha enekkel flortolnenek egymassal, de Kata szerint nagyon felrement nalam valami, ha ez jott at 🙂

Amugy a kert tele volt majommal, ott ugraltak korulottunk, foleg, hogyha kaja kerult elo.

Az idojarasrol roviden .. olyan ido van, hogy reggel 8-kor kiteregettunk, 10-kor be lehetett szedni .. es ez mar a lehules …

A tegnapi 12 oras utazas utan azt hittem, hogy reggel ki sem lehet robbantani az agybol, de 6kor mar kukorekoltam. Mivel este keson erkeztunk, nem tudtam hova jottunk, reggel viszont elem tarult maga a csoda.

Aurovill varosa 1968-ban epult, csak 2500-an lakjak es tobb mint 30 orszagbol erkeztek ide emberek. A vilagi neve Aurovill Universal City, mert az egesz egy nagy kommuna, az energiaszuksegletetuket megujulo energiaforrasbol teremtik elo, 4 zonara van osztva: kereskedelmi, ipari, nemzetkozi es lakonegyed, ezek megjelenitik az ember 4 alapszuksegletet. A celjuk az, hogy egyszer ez legyen a jovo varosa. Mi a New Creation nevu helyen laktunk, ami sok kis bungallo egy erdo-feleben.

Reggeli kozben mondtam Katanak, hogy itt szivesen el tudnek kepzelni egy honapot (csak a kakasok ne szaladgalnanak szabadon), hatalmas a csond, a nyugalom, a tisztasag mindez zoldovezetben, iszonyatosan megfogott, teljesen beleszerettem. Van sajat iskolajuk, ovodajuk, mindent megoldanak maguknak. Majd bereltunk egy robogot (400Ft-ert!!!) es elindultunk megnezni a Matrimandirt, ami egy spiritualis meditacios kozpont a varos szelen. Szerintem ez egy jo foto lett, megha Kata nem szereti magat fotoztatni, de igy jart . 🙂

Bemenni nem tudtunk, mert aki bemegy, annak meditalnia kell, arra meg se idonk, se affinitasunk nem volt.

Innen mentunk vissza, mert a sofor, Raju jott ertunk es indultunk Ponducherrybe, ami regen francia fennhatosag alatt volt, igy van egy indiai es egy francia resze, sejtheto, hogy melyik hogy nez ki 🙂 De meg elotte megalltunk egy vegan boltban, en kaptam egy gyomberes citrom juicet, ami allitolag jo a gyomromnak, meg vettunk ezt-azt. Hihetetlen, hogy itt 200-300 Ft-ert olyan vegan sutik vannak, hogy csak neztem, egy csokitorta hirtelen be is ugrott a taskamba. Ugyanigy jartam Ponducherryben is. Kata mar napok ota mondja, hogy nem mehetek haza kasmir sal nelkul oda a hidegbe, hisz otthon aranyarban merik .. hat itt is a szokasos limitemen kivul volt, de ugy voltam vele, hogy megerdemlem. Elmentunk zoldsegeshez is, ahol ugy viselkedtem, mint egy gyerek, a zoldsegek meg gyumolcsok egy reszet meg eletemben nem lattam, igy ahogy mentunk csak azt lehetett hallani, hogy ez mi? es ez mi? Sokat meg is vettunk ezek kozul, igy hamarosan megtudom mik is ezek. Meg leszaladtunk a tengerpartra es indultunk “haza” Tiruvannamalaiba.

Amugy Ponducherry egy hatalmas motorosparadicsom, mindenki motorral kozlekedik, utoljara ilyet Key Westen (FL) lattam.