Reggel indultunk tovabb, de elotte meg meg akartam nezni a Gangesz tulpartjan feljovo napot. Csodalatos volt, a pillanat, amiert megerte felkelni elobb.

Viszonylag hamar kiertunk a repterre, ahol szinten pozitiv elmeny ert, az egyik securitys no annyira kedves volt velem, o volt eddig az elso, akivel szivesen szoba alltam, es amig lecsekkolt ki is faggatott, hogy honnan vagyok, mit csinalok itt, hogy tetszik, es nem volt eroszakos, mint az eddigiek. Eloszor Mumbaiba repultunk, ott megebedeltunk es indultunk tovabb Chennaiba. Egy idore eleg is volt a repulesbol, most 10 napig nem kell gepre ulnom halistennek. Onnan tovabbtaxiztunk Aurovill-be, ami 2,5 orara van Chennaitol es ami szinten csodalatos elmeny volt. Itt mar autopalyan mentunk, ugyhogy tudtunk repeszteni. A tukrot nem ismerik, alapbol kozepen mennek es csak akkor huzodnak le, ha a sofor rafekszik a dudara. (Elore szolok, hogyha valaki otthon dudalni mer mellettem, azzal nem tudom mit csinalok. ) Az autopalya tele van motorosokkal, nem tudom, hogy ok hogy nem felnek, hogy valaki elcsapja oket, es itt is siman mennek a ket savon harman. Es az, hogy nincs vilagitas kapcsolva, az mar nem is szamit.

Tobbeknek a masodik kerdese azutan, hogy hogy tetszik az, hogy hogy vagyok. Azt kell hogy mondjam, hogy ahhoz kepest, amilyen helyeken es korulmenyek kozott voltam eddig, tok jol. Azert erzem, hogy leteznek a belso szerveim, neha igazan meg tudjak mutatni magukat, amikor belenyilall, de messze nem vagyok meg az elpatkolas hataran, es most mar kulturaltabb korulmenyek kozott leszek. Azert jo, hogy hoztam palinkat meg nogradi ropit ;).