A 12 oras vonaut – amit en 10nek hittem – vegul 14 lett. Kicsit paraztam ettol az ejszakai vonatozastol, de nem kellett volna. Fel11-kor felszalltunk es szerintem en 45-kor mar aludtam egeszen reggel 7-ig. Azt sem vettem eszre, hogy a fulketarsaink valamikor hajnalban tavoztak. Annyi volt csak, hogy en aludtam felul es ott ment a legkondi, de felvettem a pulcsimat, kapucni a fejemre es mar aludtam is.
Az egyik allomason, ahol tobbet allt a vonat, Kata leszallt, szerzett reggelit, igy elvoltunk.

Az egyetlen kihivas az a wc volt, mondtam, hogy no way, hogy en oda bemegyek .. meg otthon sem, hat meg itt, es vegul ki is birtam.
Pont ebedre erkeztunk meg az Kanhangadba, az Anandashramba (nincs magyar megfeleloje, en kolostornak mondanam, de azert messze nem az). Mar elore mondtam, hogy en nem szeretnem, ha barmi ram lenne eroltetve, ha ez a spiritualis dolog erdekel, akkor majd en keresem a lehetosegeket – bar ez eddig egyelore meg nem tortent meg. Na de az ebed: ferfiak es nok kulon asztalnal ulnek, rizs volt, ketfele zoldseges szosszal. Hat mit is mondjak .. pont tegnap errol beszeltunk Esztivel .. szoval nem birnam mindennap ezt enni, most is csak a felet sikerult, es mivel nem annyira illik ott hagyni, igy Kata megette a maradekot. Raadasul itt nincs evoeszkoz, el lehet kepzelni mennyit benaztam es ugye csak jobb kezzel lehet az etelhez erni.
Vannak amugy kotelezo programok, amin mindenkinek reszt kell venni .. ez is challenging, de mi vesztenivalom van? Addig amugy amig az ember nem probal ki valamit, nem tudja, hogy tetszik e .. Este pl naplezaro programkent egy “sri ram jai ram jai jai ram” mantrat enekeltek/tunk 45 percig. Szerencsere tele volt a hely franciakkal, igy nem ereztem magam annyira kivulallonak.

De amugy aki repetetivnek erzi a munkajat, azt befizetnem ide egy hetre …