Végre sikerült megnézni A nagy dobás című filmet, ami a 2008-as gazdasági összeomlásról szól, ami igaz történeten alapul. Végre egy olyan film volt, aminek bár tudtam a végét, mégis az első pillanattól az utolsóig figyeltem, izgultam és próbáltam koncentrálni, hogy mindent jól megértsek, mert azért tele van tőzsdei szakkifejezéssel és néha tényleg úgy voltam vele, hogy na ezt most nem volt világos. Nekem nagyon bejött, hogy néha kiszólt a narrátor és elmagyarázta konyhanyelven, hogy ez most a mi kis halandó világunkban mit jelent. És nem tudtam nem arra gondolni, hogy én is ugyanígy lettem átverve. Ezért is fura, hogy végig azért szorítottam, hogy legyen igazuk (miközben tudtam a végét), mert én is azok közé az emberek közé tartoztam, aki szintén utcára kerülhetett volna. Sosem felejtem el azt, amikor ültünk a szüleimnél a biztosítási ügynökkel és magyarázta, hogy nincs kockázat, hát nézzük meg az előző éves eredményeket, ilyen nem történhet, amikre én rákérdeztem. És tessék … Megtörtént. Nagyon nagyon jó film, valós, érthető és csodálatos tükör, hogy mennyire vagyunk irányítva, és mindezek mellett nagyon hiteleset alakítottak a szereplők is. Ez is többször megnézős lesz.