Nyáron sem járok túl gyakran a Balatonra, de télen még soha életemben nem voltam. Mindig csak láttam a csodálatos képeket, de nem alakult úgy hogy megnézzem milyen befagyva, pedig nincs is olyan messze. Hát ez a jég most megtört (milyen szép a magyar nyelv), mert ott voltam, láttam, rámentem és persze majd megfagytam, de a látvány mindenért kárpótolt. Sajnos mire leértünk, már nem sütött a nap, de azért még így is bámulatos volt ez a természeti csoda. Újabb pipa a listán ..
Már 3,5 éve vagyok vezető, de még mindig vannak olyan élethelyzetek, ami új és nem lehet megszokni. Egy ilyen helyzetbe kerültem ma is, amikor felül kellett kerekednem az emberségen, a sajnálaton és a jövőre gondolni, arra, hogy hosszú távon mi lesz a jobb. A döntésemet most sem változtatnám meg, meg abban a pillanatban is tudtam, hogy ez a helyes – főleg, hogy megkaptam a szükséges támogatást is – de akkor és ott közölni a rossz hírt elég kegyetlennek tűnt, hisz mégiscsak emberekből vagyunk. Annak azért örülök, hogy nem hátráltam meg, nem hagytam magam, hogy a sajnálat legyőzzön és tudom, hogy ez a kellemetlen időszak annak az egy embernek, de évek múlva talán még örülni is fog és meg fogja érteni, hogy mi miért történt.
Van egy szín, amit egyszerre gyűlölök és ugyanakkor hihetetlenül vonz (legalábbis a szememet mindenképp). Nem tudom, hogy azért, mert a hálószobám is ilyen, vagy más miatt, de már messziről kiszúrom, ha ilyen színű objektum közeledik, főleg ha a körülötte lévő környezet is ismerős. Tudom, ilyenkor más irányba kellene néznem, de kellően mazochista vagyok és nem tudom levenni a tekintetemet, így ezzel meg is volt a mai csúcspont-mélypont.
Egy kép, ami többet mond ezer szónál!
Úristen hányszor hallottam életemben, “hogyha csöndben maradtál volna, bölcs maradtál volna”. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül, de akkor a lázadó énemet és a magas igazságérzetemet nem érdekelte, mondtam, amit gondoltam. Talán abból is látszik, hogy múlik az idő(m), hogy már nem megyek bele ilyenekbe. Úgy tűnik, ez a hónap arról szól, hogy próbálom befogni a számat és nem húzom fel magam olyanon, amin felesleges. Nagyon sok dolog zavar a munkahelyen, nagyon sok ember viselkedését, hozzáállását én nem tolerálnám, de vannak helyzetek, amiket nem nekem kell megoldani. A kedvencem a “lead by example” de mindezt hogy, ha az aki mondja sem tartja be. Vagy őrülten bosszant, ha valaki késik egy meetingről, de nem én vagyok a vezetője, hogy ezt szóvá tegyem. Vagy van olyan téma, ami pont egy évvel ezelőtt volt aktuális, nyilván semmi nem változott abból, amit akkor beígértek, ergo most ugyanabban a szituban vagyunk és megy az “őrjöngés”. Én meg csak csöndben ültem és hallgattam, ahogy agonizálnak. Vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni, akkor meg minek fektetünk bele energiát? Azt hiszem talán ez a legnagyobb tanulság, hogy annyira kevés energiánk van, hogy nagyon meg kell gondolni, mibe fektetjük és hogy gazdálkodunk vele. Nyilván ezek a helyzetek máshogy voltak tavaly kezelve, de akkor minden más volt, így most nekem is ehhez kell alkalmazkodni és nem beleszólni abba, ami nem tetszik. Érdemesebb sodródni az árral, hátha útközben véletlenül/váratlanul valami kis csoda történik.