Úristen hányszor hallottam életemben, “hogyha csöndben maradtál volna, bölcs maradtál volna”. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül, de akkor a lázadó énemet és a magas igazságérzetemet nem érdekelte, mondtam, amit gondoltam. Talán abból is látszik, hogy múlik az idő(m), hogy már nem megyek bele ilyenekbe. Úgy tűnik, ez a hónap arról szól, hogy próbálom befogni a számat és nem húzom fel magam olyanon, amin felesleges. Nagyon sok dolog zavar a munkahelyen, nagyon sok ember viselkedését, hozzáállását én nem tolerálnám, de vannak helyzetek, amiket nem nekem kell megoldani. A kedvencem a “lead by example” de mindezt hogy, ha az aki mondja sem tartja be. Vagy őrülten bosszant, ha valaki késik egy meetingről, de nem én vagyok a vezetője, hogy ezt szóvá tegyem. Vagy van olyan téma, ami pont egy évvel ezelőtt volt aktuális, nyilván semmi nem változott abból, amit akkor beígértek, ergo most ugyanabban a szituban vagyunk és megy az “őrjöngés”. Én meg csak csöndben ültem és hallgattam, ahogy agonizálnak. Vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni, akkor meg minek fektetünk bele energiát? Azt hiszem talán ez a legnagyobb tanulság, hogy annyira kevés energiánk van, hogy nagyon meg kell gondolni, mibe fektetjük és hogy gazdálkodunk vele. Nyilván ezek a helyzetek máshogy voltak tavaly kezelve, de akkor minden más volt, így most nekem is ehhez kell alkalmazkodni és nem beleszólni abba, ami nem tetszik. Érdemesebb sodródni az árral, hátha útközben véletlenül/váratlanul valami kis csoda történik.