Több cikket olvastam arról, hogy mi az, ami egy embert boldoggá teszi. Ilyenkor jön a szokásos sablon-lista, de még soha sehol nem olvastam azt, hogy az, amikor a főztöm 5 perc alatt eltűnik. Most jelenleg nincs akinek főzhetnék, de a múltban volt többször is, és tök jó érzés, amikor látod, hogy volt értelme a konyhában tölteni az időt, mert pillanatok alatt üres lesz a tányér. Ilyenkor kétféle reakció létezik: 1. úristen, egész délelőtt a konyhában küzdöttem és egy pillanat alatt eltűnt a munkám, olyan mintha nem csináltam volna semmit. 2. ma is megérte felkelni és főzni, mert örömet okoztam vele. Hát én az utóbbi kategóriába tartozom. Sosem értettem azokat az embereket (főként nőket), akik a főzést egy szükséges rossznak tekintették, és ha véletlenül egyszer sikerült valamit alkotniuk a konyhában,akkor azt hetekig emlegették, mintha valami hatalmas cselekedetet hajtottak volna végre. Tudom, általában aki szeret enni, az szeret főzni is .. és az ilyen emberek azok, akik érzéssel főznek, fűszereznek, és nem szakácskönyvből. Nagyon sokszor úgy állok neki, hogy még nem tudom mi lesz belőle, csak bevásárolok és időközben improvizálok. Általában az ilyenből sül ki a legjobb 🙂 Mint pl ez 🙂 igaz, ezt most egyedül faltam be, de attól még megérte főzni.
És mi mással lehetne tökéletesíteni ezt a hideg téli vasárnapot, mint sült gesztenyével és egy pohár jófajta francia vörösborral. 🙂