Rossz érzés kerülget. A büszkeségem hadakozik az ösztönökkel. 14 éve most van először, hogy nincs karácsonykor bAb-vacsora. Minden évben én voltam, aki összeszervezte a csapatot, aki megfogadta, hogy ezt a hisztit soha többet és nem is lesz több, mégis ahogy jött a karácsony, meggondoltam magam és az este jó hangulata után el is felejtettem a sok idegeskedést. Idén ez máshogy történt. Bár tény, hogy nem volt időm ezzel foglalkozni, de mindig ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy akkor most meg fog szakadni a hagyomány? Vajon másnak eszébe fog jutni és körbeír a csapatnak, hogy találkozzunk? Másnak is hiányzik ez a társaság? De úgy tűnik, hogy nem. Ez a kör most megszakadt, és bár nagyon rossz beletörődni és elfogadni, de felnőttünk, megváltoztunk, az élet másfelé sodort minket és már nem vagyunk egymás barátai. Ez is elmúlt…