Gondolkodtam, hogy írjak e a múlt heti céges párizsi útról, hisz nem először voltam (most számoltam ki, ez volt a tizedik), de igen, kell… Párizs az örök kedvenc, ahova bármikor.. amit már ismerek, tudom az utcákat, honnan hova lehet eljutni, melyek azok a részek, amiket szeretek, és mindig egy egy újabb álom válik ott valóra… És amit soha nem tudok megunni…. ahova ha megérkezem, úgy érzem, hogy hazaértem… Ahol el tudnám képzelni az életemet…
Nagyon féltem ettől a mostanitól, de kár volt.. rossz előérzeteim voltak, de feleslegesen.. Párizs még mindig gyönyörű, elvarázsol és ott tart.. még ha fizikailag nem is, de a szívemben központi helye van….
Elvittük Hugót, a kollegám plüssbaglyát, így fotók is csak az ő párizsi kalandjairól készültek, másról nem …. mert bőven elég, ha becsukom a szemem és ott van az összes emlék, az összes kép, az összes pillanat… ez Párizs.