Gondolkodtam, hogy írjak e a múlt heti céges párizsi útról, hisz nem először voltam (most számoltam ki, ez volt a tizedik), de igen, kell… Párizs az örök kedvenc, ahova bármikor.. amit már ismerek, tudom az utcákat, honnan hova lehet eljutni, melyek azok a részek, amiket szeretek, és mindig egy egy újabb álom válik ott valóra… És amit soha nem tudok megunni…. ahova ha megérkezem, úgy érzem, hogy hazaértem… Ahol el tudnám képzelni az életemet…
Nagyon féltem ettől a mostanitól, de kár volt.. rossz előérzeteim voltak, de feleslegesen.. Párizs még mindig gyönyörű, elvarázsol és ott tart.. még ha fizikailag nem is, de a szívemben központi helye van….
Elvittük Hugót, a kollegám plüssbaglyát, így fotók is csak az ő párizsi kalandjairól készültek, másról nem …. mert bőven elég, ha becsukom a szemem és ott van az összes emlék, az összes kép, az összes pillanat… ez Párizs.

Nem tudom mikor jutottam el odáig, hogy élveztem a süti-gyártást, díszítést, de egy ideje már keresem az alkalmakat, hogy süthessek. Alig várom, hogy valakinek szülinapja legyen, vagy majd jöjjön a karácsony, mert akkor kiélhetem végre magam a konyhában. Ezért örültem, amikor láttam, hogy vannak mindenféle workshopok, így az egyikre be is neveztem. 4 órás mini-tanfolyam arról, hogyan kell tortadekorációt csinálni, hogyan kell befedni marcipánnal/fondanttal egy tortát. Persze internetről is meg lehet sok mindent tanulni, de más ott helyben kipróbálni, másoktól ellesni trükköket és egy szakértő emberrel gyakorolni. Úgy elrepült az idő, hogy már azon vettünk magunkat, hogy pakolni kell.. pedig messze nem voltunk még készen… De íme a műveim (ha nem lehetne felismerni, van két kála, egy gerbera és egy rózsa – van egy masni is de az csúnya lett, illetve a csokitorta, amivel még nem tudom mi lesz, mert én nem eszek ilyeneket)