De a lényeg, hogy egyszer visszatérnek..
Fél szemmel láttam csak, hogy egy új film van a moziban, aminek már volt két előző része, az egyik 1994-ben (Before Sunrise) a másik 2003-ban (Before Sunset) és most jött ki a harmadik rész (Before Midnight). Izgalmasnak tűnt, ígyhát tegnap letöltöttem és megnéztem az első kettőt, ma meg a harmadikat.. Hát sokkolóan őszinte.. ez az ami elsőre belőlem kijött. Egy tükör. Azóta elolvastam a kritikákat és mindenhol azt írják, amivel én is egyet értek, hogy az első a huszonévesekben, a második a harmincévesekben, a harmadik pedig a negyvenes családosokban hagy mély nyomot.. azzal, hogy fájdalmasan ugyan, de elénk tárja a valóságot. Valószínűleg nem véletlenül tetszett nekem a második a legjobban, sok mindenben azonosulni tudtam a lánnyal, az ő problémáival, dilemmáival, érzéseivel. Hosszú monológok vannak benne, amit elsőre nehéz felfogni/feldolgozni. Most hagyom egy kicsit ülepedni, és biztos vagyok benne, hogy meg fogom még nézni. Ezek is olyan filmek, amit must see!!!

Most épp a második… nagyon rossz nap volt. Felkelni, bemenni, bent lenni, bent találkozni, lenni, haladni…. remélem holnapra bármi is megváltozik..

Már nagyon régen találkoztunk, nagyon sokat nőttek de még mindig cukik.. 🙂

Ismét kivettem egy hét szabit, mert azt hiszem rámfért… most viszont nincs semmi távoli nyaralás, hanem megpróbálok bepótolni mindent, amire nem volt időm az elmúlt hetekben.. találkozni barátokkal, fürdeni, járkálni és élményeket gyűjteni, hogy túléljem a következő időszakot..
Az egész szombaton kezdődött, amikoris egy nagyon jó barátommal elmentünk Visegrádra ebédelni. A gyönyörű panoráma, az isteni kaja és a jó társaság megalapozta a jó szabikezdést.. Régen ettem ennyit, de nem bírtam otthagyni…dehát ki tudna ellenállni a libamájnak? 🙂 One of my favourites.. Este még egy mozi is belefért. A Bennfentes játékot néztük, aminél először nem tudtam eldönteni, hogy tetszett vagy nem, de ahogy ülepszik a mondanivalója, egyre jobb filmnek gondolom és nagyon aktuális, nagyon könnyű rávetíteni a jelenlegi helyzetre…

Vasárnap következett a Szilágyi-család, akikkel szintén nagyon régen találkoztam, többször hívtak, de mivel általában későn végeztem a munkával, soha nem mentem.. hát most megtettem. Szilvivel lementünk kicsit bicajozni is, majd benyomtunk egy oltári bazinagy Balkánburgert… mondhattam volna, hogy úristen megint sokat ettem, de hazafele letekertem (egy részét).


Hétfőn újabb mozgolódós nap volt, leugrottunk egy másik barátommal Gárdonyba fürdeni. Olyan nincs, hogy a Velencei-tó kimarad és hekket is kell enni, úgyhogy ez is kipipálva. Visszaérve Pestre még kipróbáltunk egy nagyon puccos fagyizót, ahol rózsa alakban “építik” a gombócokat.. isteni finom volt és nagyon mutatós. Levendulás fehércsokit, bodzás epret és sima csokit választottam… nem bántam meg 🙂

Ma pedig folytatódnak a további találkozások 🙂 Folytköv..

A kollegáim szerveztek hétvégét Abádszalókra ahova engem is meghívtak.. nem is volt kérdés, hogy megyek e. Elgondolkodtató, hogy ha valaki fürödni akar, akkor a Balatonra megy, vagy Velencére, miközben ott van a Tisza-tó, nem kell dugóban állni és sokkal nyugisabb. Persze más a feeling, de érdekes, hogy mennyire kihalt a másik kettőhöz képest, pedig nincs sokkal messzebb és természetes tó ez is..
Érdemes kipróbálni, főleg egy ilyen jó társasággal… maximális kikapcsolódás volt, a vacsorával, matracos fürdéssel, játékkal, közös főzéssel és nagyon nagyon sok nevetéssel …