Next step

Szilveszter éjjelén arra koccintottunk/tam, hogy ez az én évem lesz. Úgy indult, hogy nyertünk egy külföldi utat, így három hét múlva irány Barcelona. Most pedig eljött egy újabb fordulat. Május 29-én volt 6 éve, hogy ennél a cégnél vagyok, ezen az osztályon. Franciaországra dolgoztam könyvelésen, majd a központra, most viszont úgy éreztem, hogy itt az ideje a váltásnak és a 6.évforduló reggelén úgy döntöttem, hogy visszatérek Franciaországra és területet is váltok, kipróbálom az ügyfélszolgálat világát csoportvezetőként, ami lehet hogy nem az én világom, de lehet, hogy igen. Szeptembertől lesz a “go live”, addig csak ismerkedés és betanulás. Inkább azt bánjam meg, hogy kipróbáltam és mertem lépni, döntés hozni, mint azt, hogy nem. Egyelőre még várom és érdekel, kíváncsi vagyok az újdonságokra, aztán majd meglátjuk, hogy összejön e. Hálistennek olyan támogatás van mögöttem, ami hatalmas segítség lesz, illetve a bejelentésre annyi pozitív reakció érkezett a munkatársaktól (a leendőktől is), hogy ez hatalmas erőt és lökést ad. We’ll see.

Nagyon aktuális

”Vannak olyan pillanatok, amikor igenis kockáztatnunk kell, őrült lépéseket kell tennünk.”
[Paulo Coelho]

És nekem mostanában egyre több ilyen pillanatom van…

A legyőzhetetlen

A hét utolsó két munkanapján céges trainingen voltam, ahol megnéztük A legyőzhetetlen című filmet. Az egyik legmegindítóbb film, amit az utóbbi időben láttam. A két óra olyan gyorsan eltelt, hogy észre sem vettem és szeretem az ilyen filmeket, aminél nem kell közben az órámat néznem. Csak jókat tudok róla mondani, nem véletlenül kapott érte Oscart sem Morgan Freeman, sem Matt Damon. Utána percekig csak ott ültünk mindannyian és járt az agyunk. Érdemes megnézni!

“Too much” hónap

Kicsit sok mindenből… ami nem feltétlenül baj, csak nem vagyok ehhez hozzászokva..Túl sok program van ebben a hónapban, beleértve a tréningeket is, ezáltal túl sok a munka… Túl sok információ került a birtokomba nagyon rövid időn belül, amit nem oszthatok meg senkivel, így magamban kell valahogy feldolgozni… Túl sok váratlan esemény történik, pedig a várhatóak sem egyszerűek…. Túl gyorsan telik az idő… Túl sok támadásnak kell ellenállnom és védekeznem.. És még csak május közepén vagyunk.. Úgy érzem, hogy kemény egy hónap áll előttem.. Ha ezt túlélem valahogy, akkor már mindent.. Múlt héten volt Pálinkafesztivál, ismét ittam finomakat, de kell is néha, hogy az agyam kikapcsoljon, elengedjem magam és ne is jusson eszembe, hogy mi vár még rám…