Swissters & Brothers

Ez volt a nevünk a most hétvégén tartott Avis Day-en a csapatunknak. Az eddigiektől eltérően most csak 1 napos volt, de azért nagyon jól sikerült. Különféle ország-csapatokra voltunk bontva, mi kaptuk Svájcot. Bár a ruhánk elég hamar meglett, azért nem volt könnyű dolgunk. Szerencsére idén is jó időnk volt, jók voltak a játékunk, az egyetlen bánatom, hogy sajnos kevesen voltunk és hiányoztak (legalábbis nekem) a régi emberek. Fotók is készültek. 🙂

Barcelona, de csodás!

Tudom, ez Budapestre van a dalban, de igaz Barcelonára is. Mielőtt mentünk volna, mindenki feltuningolt minket, hogy mennyire nekünk való város és mennyire jó és szép és minden… Először kicsit csalódás volt, pont amiatt, mert túl nagy elvárásokkal mentünk, de ha ezeket sutba dobjuk, akkor szerintem tényleg egy nagyszerű város. Egy olyan hely, ahol nem lehet 4 napig unatkozni, hiszen van látnivaló, tengerpart és jó kaják. 4 napunk volt megnézni mindent, és sikerült is ezt tartani. Sőt annak duplán örülök, hogy 2szer is voltunk strandon. De helyettem inkább beszéljenek a képek… Ezek után egyértelmű, hogy ide vissza kell még menni 🙂

Indulás!

Hmm, azt hiszem kicsit passzív voltam mostanában, legalábbis ami az itteni jelentkezést illeti. Sodor magával az ár, zajlanak az események, mindenféle támadásokat kell mosolyogva túlélni, de ez is megy, mert hálistennek több barát van mellettem, mint támadó, így igazából tényleg fel se veszem a kesztyűt (legalábbis próbálom).
Ami a lényeg, hogy holnap ilyenkor már Barcelonában leszünk. Az utolsó igazi nyaralásom 2007-ben volt, amikor Floridába mentünk… azóta eltelt 5 év, szerintem most már megérdemlem, hogy egy felejthetetlen 5 napot töltsek el egy ilyen helyen. 🙂 És ezt a felejthetetlent abszolút pozitív értelemben gondolom. Jó lesz! 🙂

:(

Hát nem is tudom, mit írjak. Elköszöntünk tőle. Ami másnak csak egy épület lesz, az nekünk a fiatalságunk volt. Igazgató Úr búcsúbeszédénél szem nem maradt szárazon, ott voltunk mi, akik együtt nőttünk fel, és még mindig nem értettük, miért is van erre szükség. Miért kell megszüntetni, ami jó? Miért kell mindent lerombolni? Előkerültek a fotók, a sztorik, rengeteget nevettünk, de mégis keserédesre sikerült ez a nap és bár a most készült képek inkább azt mutatják, hogy mennyire örültünk egymásnak, de hogy belül mit érzünk, azt csak az tudja, aki ott volt. Csak az tudja, hogy mit jelent az, hogy ez egyszer a miénk volt.. 🙁