Az úgy volt, hogy a telefonom kb három hete dobott egy hátast és kikapcsolt. Valahogy mégis sikerült bele életet lehelni, viszont az összes augusztus után érkezett sms-ek eltűnt. Ekkor kezdtem el komolyabban telefont nézni. Ma délután viszont végleg megadta magát, így az állomástól a telenor felé vettük az irányt és nem volt mese, muszáj voltam új telefont venni. Hosszas vacillálás után, ő lett a nyertes… Most próbálom visszaszerezni a régi telefonszámokat, ami nem túl egyszerű. Viszont ezt akár úgy is felfoghatom, mint egy beérett lomtalanítás, hisz tele volt a telefonom évek óta nem használt telefonszámokkal, amire már ráfért egy update.

Végre péntek és végre itthon, egyedül, nyugiban. Az első ilyen este a héten. Ami nem baj, sőt… Kellenek az ilyenek is. Úgy volt, hogy még ma hazamegyek, de szükségem volt most erre. Befeküdtem egy kád vízbe egy nagyon jó könyvvel és olvastam. Holnap reggel pedig vonatra ülök és irány Batta, ahol folytatódik a pihenés. Semmi extra programot nem terveztem, főleg hogy elég pocsék időt mondanak. Viszem a könyvemet és folytatom otthon is…. De igazából nem erről akartam írni, viszont az egy hosszabb hangvételű téma – legalábbis ami a fejemben van – így majd legközelebb kifejtem. Hétfő óta készülök rá, mert foglalkoztatnak az ilyen dolgok, de most inkább bebújok az ágyba, megpróbálok nem törődni az “jurassic park-os” hangokkal és kialszom magam.

Ma kaptam meg a szilveszteri buli képeit/videóit… potyogtak a könnyeim a nevetéstől. Helyettem inkább beszéljen néhány fotó, amin látszik mennyire fergeteges tud lenni egy házibuli és mennyivel jobban érzi magát az ember, mint egy szórakozóhelyen. Ancsival kb 12 éve nem szilvesztereztünk együtt, akkor Érden voltunk szintén házibuliban és azóta is emlegetjük. Azt hiszem, hogy ezt is fogjuk… 🙂
Utólag is elnézést mindenkitől, akit szilveszter éjszaka megtaláltam (tudom, hogy volt aki örült és volt, aki nem), nem mindig jó, ha az ember magával viszi a telefonját 🙂
Kívánom, hogy ebben az évben legyetek egészségesek, mindig boldogok és jókedvűek, és élvezzétek minden percet.

Legalábbis azt hiszem, én vagyok és itt vagyok. Vasárnap reggel van, fekszem az ágyban, iszom a kávémat és azon gondolkodom, hogy milyen naiv is voltam ezen a héten. Vagy lehet hogy jobban hangzik, hogy optimista. A normális embereknél a munkahét péntek este 5-kor befejeződött, nálunk ez kitolódott szombat este 9-ig, amire álmomban sem gondoltam volna. Az benne volt a pakliban, hogy csütörtökön sokáig leszünk, de pont emiatt reméltem, hogy pénteken nem, de akkor is 8-kor jöttem el. Szombatról meg pláne nem gondoltam, hogy a túlórának is túlórája lesz. Így van az, hogy 6 nap alatt ledolgoztam 7 napi munkaórát. Ráadásul tegnap olyan szép idő volt, hogy mára beterveztem egy sziget-futást, de most hogy kinézek az ablakon és látom, hogy fostalicska idő van, újratervezésre van szükség. Welcome 2012! 🙂 Tudom, hogy ez csak egy kis ízelítő/próbatétel volt az évből, de innentől minden úgy alakul, ahogy megálmodtam (ilyen már volt a héten is), mert ez az én évem lesz 🙂