Ismét kifogytam a szóból, ezért is írok mostanában ritkábban…. de azért egy csomó minden történik ám velem 🙂 Tréningeltem, szüreteltem, szülinapoztam, meglepődtem, elbúcsúztam.. és még sorolhatnám..

Tegnap nagyon sokszor eszembe jutott valaki, akinek az én megszületésem volt az álma, hisz egy szőke kékszemű kislányra vágyott. Nagyon kicsi voltam amikor elment, mégis elevenen él az emlékeimben, ahogy ott ülök az ölében, vagy ahogy felkap a rohanó kakas elől, vagy ahogy szedi nekem a fáról az epret, vagy ahogy ülünk a kapuban a padon, az elmaradhatatlan cigi a kezében és mosolyog. Nem tudom, hogy most mi történt, miért gondoltam rá ennyit, eddig nem volt ilyen, de talán nem is kell mindenre magyarázatot találni.. a lényeg, hogy tegnap lett volna a születésnapja, amit ő több mint 25 éve már máshol ünnepel és idén először a társával együtt..

Nem tudom hogy 2006. május 29-én izgultam jobban vagy ma, hisz teljesen új dolog várt rám akkor is és most is. Fura volt az első napom, kicsit még most sem hiszem el, hogy az előző 6 év lezárult és teljesen mást fogok csinálni az elkövetkezendő időben. Nyilván kíváncsi vagyok és várom, de félek is.. Vajon meg tudom e csinálni? Vajon megfelelek e a feletteseim elvárásainak? Vajon megfelelek e a saját elvárásaimnak? Mi van ha időközben rájövök, hogy ez nagyon nagy ballépés volt? Tele vagyok kérdésekkel, de aki nem mer, nem kockáztat az nem is nyerhet… Erre is igaz, hogy inkább azt bánjam meg, hogy megtettem ezt a lépést, mint azt hogy kihagytam.. és igaz ez minden másra is.