“Csókolj lassan, nevess őrülten, élj őszintén, felejts gyorsan.”

A gondolataim még mindig a Malév körül forognak. Olvastam az egyik pilóta és egy légiutaskísérő beszámolóját, akik a “fekete sereget” vitték és nem ment könnyek nélkül. El nem tudom képzelni, hogy ők mit érezhetnek, ha engem is is megrázott. Mi kívülállók, egyszerű utasok annyit érezhetünk, hogy kitéptek egy darabot az ország szívéből…. De ők….
Amúgy hull a hó és hózik, most már süt a nap is, de én most elvonulós hétvégét tartok, így csak az ablakból érzékelem a hideget és a fehérséget.