.. de csak itthon. Megnéztem két nagyon jó filmet, mindkettő nagyon tetszett. Az egyiknek Utódok a magyar címe, George Clooney főszereplésével Hawaii-on játszódik a megrázó történet, amely elgondolkodtató, megrázó, drámai és mégis humoros. Csak ajánlani tudom. Ha jól tudom, 5 Oscar jelölése van, köztük a legjobb főszereplő és a legjobb film kategóriában is. Bár a többi jelöltet nem ismerem, de George Clooney megérdemelné. Örülök, hogy végre nem macsót kell játszania…

A másik film az Életrevalók amely egy igaz történeten alapuló francia vígjáték, bár én inkább vígdrámának neveztem volna. A maga francia hangulatával és zenéjével bekerült a kedvenc filmjeim közé. Ahogy egy kritikus írta az ember vagy nevetve sír rajta, vagy sírva nevet. Véletlenül hallottam a filmről, ugyanis nem volt túl erős a marketinge, de örülök, hogy láttam. Nagyon eltalálták a főszereplőket, hitelesen alakítják a szerepüket. Csak ajánlani tudom!

A nyereményünk pedig nem más, mint egy külföldi út… szóval utazuuuuuuuuuuuuuuunk!!!! 🙂

Mostanában elég spontánra sikerülnek az estéim, főleg hogy soha nem tudom mikor végzek, így tervezni is nagyon nehéz. Ma már annyira fáradt voltam, hogy a Lehel téren jutott eszembe, hogy a laptopomat bent hagytam a cégnél.. nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek azon, hogy milyen szerencsétlen vagyok.. Épp már itthon voltam, fetrengtem a kanapén, amikor hívott Stenya, hogy nem megyünk e valahova.. Na itt kellett a spontaneitás. Kis rábeszélés után már lent voltam a ház előtt, vettünk kaját, legurultunk a Duna partra, romantikáztunk, nosztalgiáztunk, közben dumáltunk, jó sokat röhögtünk… meg ezt-azt csináltunk….. Azt hiszem, ennél mélyebb kapocs senkihez nem köt…. és nem is fog soha….. és ez kölcsönös.. hát így…

Ma kint voltam a HGV állásbörzén a cégünk képviseletében. Tanulságos és nagyon fárasztó program volt, de azt hiszem egyre jobban értékelem a munkámat. Vagyis azt, hogy van. Iszonyú sok munkanélküli volt – na jó, köztük sok pályakezdő is – de velünk egykorú illetve 40 év feletti, aki akár azonnal tudna kezdeni. Jöttek a malévosok is, szintén elkeseredve, akik szinte bármit is elvállalnának. Hát itt tartunk. Régen fáradtam így el, hisz szinte végigbeszéltem a 3 órát, kedvesen végighallgattam őket, válaszoltam a kérdéseikre, majd kezdtem elölről. Csak remélni tudom, hogy hamar találnak munkát…

Hiába próbálom teával helyettesíteni, nem ugyanaz. Pedig koffein van mindkettőben. Na de azért ennek ellenére elég pörgős hétvégén vagyok túl: vásárlás, takarítás, tortasütés, vacsikészítés, szülinapünneplés, filmnézés, alvás, filmnézés, vásárlás, ebédfőzés, virágültetés, béla-takarítás, “rékázás”. Gondolkodom, hogy esetleg kihagytam e valamit, de talán nem. Szinte minden perc hasznosan telt, régen volt ilyen. És közben rájöttem, hogy mozognom kell. Jönnek felfelé a kilók.. és hogy honnan tudom? Pl onnan, hogy fáj a térdem. 1-2 kg pluszt már érzek a térdemben. Tegnap jó idő lett volna elmenni futni, de nem jött össze. Viszont idén muszáj leszek visszatérni a tavalyelőtti min 2 futásra a fallabda mellett, meg a kaja-figyelésre és akkor nyárra nem lesz semmi gond. Legalábbis remélem… csak a lelkesedésem le ne törjön 🙂