“Ne halaszd el dolgaidat, cselekedj azonnal!”

“Ne aggódj, ha elvesztettél egy csatát, a háborút még megnyerheted!”

“Ne hidd el mindazt, amit hallasz, és ne mondd ki mindazt, amit gondolsz”

Az úgy volt, hogy a telefonom kb három hete dobott egy hátast és kikapcsolt. Valahogy mégis sikerült bele életet lehelni, viszont az összes augusztus után érkezett sms-ek eltűnt. Ekkor kezdtem el komolyabban telefont nézni. Ma délután viszont végleg megadta magát, így az állomástól a telenor felé vettük az irányt és nem volt mese, muszáj voltam új telefont venni. Hosszas vacillálás után, ő lett a nyertes… Most próbálom visszaszerezni a régi telefonszámokat, ami nem túl egyszerű. Viszont ezt akár úgy is felfoghatom, mint egy beérett lomtalanítás, hisz tele volt a telefonom évek óta nem használt telefonszámokkal, amire már ráfért egy update.

Végre péntek és végre itthon, egyedül, nyugiban. Az első ilyen este a héten. Ami nem baj, sőt… Kellenek az ilyenek is. Úgy volt, hogy még ma hazamegyek, de szükségem volt most erre. Befeküdtem egy kád vízbe egy nagyon jó könyvvel és olvastam. Holnap reggel pedig vonatra ülök és irány Batta, ahol folytatódik a pihenés. Semmi extra programot nem terveztem, főleg hogy elég pocsék időt mondanak. Viszem a könyvemet és folytatom otthon is…. De igazából nem erről akartam írni, viszont az egy hosszabb hangvételű téma – legalábbis ami a fejemben van – így majd legközelebb kifejtem. Hétfő óta készülök rá, mert foglalkoztatnak az ilyen dolgok, de most inkább bebújok az ágyba, megpróbálok nem törődni az “jurassic park-os” hangokkal és kialszom magam.